Beszámoló a 15. Tor-túráról

Megpróbálom leírni, hogy melyik állomáson mi történt. Nem biztos, hogy sorrendben fog menni, írom, ahogy eszembe jut.

A csapat nagy része a Moszkva téren találkozott, és már akkor látszott, hogy jó lesz a hangulat. Gábi kerekes bevásárlószatyorral, én járókerettel érkeztem, Blanche öregúrnak öltözött, szemüveggel, régi nyakkendővel, vattából készült bajusszal. DGy öccse, Öcsi vitt minket kisbusszal fel a Normafához, de azért egy ideig ott álldogáltunk a 21-es busz megállójánál, és vártuk, hátha jön még valaki, hiszen oda beszéltük meg a találkozót. És jött is Bura, bár elsőre nem ismertük meg, és nem is számítottunk rá, mert sosem jelzett vissza, hogy jön. Öregasszonynak öltözött, hosszú, virágos szoknya volt rajta, és a hátizsákjára rávett egy öreges télikabátot, amit a derekán megkötött, úgyhogy úgy nézett ki, mintha púpos lenne. Szemüveg is volt rajta, plusz olyan papírszemüveg, amilyet a napfogyatkozásra lehetett kapni. Mindehhez még a fülén fülhallgató volt! Mikor jött le a lépcsőn, arra gondoltam, hogy ez vagy csapattag, vagy egy lepusztult hajléktalan, végül az utóbbira szavaztam. De kiderült, hogy Bura, teljes átéléssel.

A Normafánál aztán mindenki beöltözött. Adorján, DGy lányának a férje egyszerűen csúcs volt, állítólag előző nap három órán keresztül válogattak és öltözködtek az egész család bevonásával. Adorján kb. úgy nézett ki, mint Besenyő nagypapa, és úgy is járt, úgy is beszélt. Nagyon jó a humora. Még DGy másik lánya, tehát a sógórnője sem ismerte föl! DGy hozott egy lábtyűt, zöld-fehér csíkosat, és azt húzta föl zokni helyett. Juli szemüveget húzott, hajhálót, és kis ridiküljében kötőtűt hozott. Hajhálót Bura is kapott. Gábi természetesen öregasszonynak öltözött, sejtheted, hogy kirobbanó sikerrel. Volt egy fejkendője, egy SZTK keretes szemüvege (vastag, fekete, de lencse nem volt benne), egy szoknyája, köténye, görbe botja, plusz a kocsi. Még otthon megtöltöttünk színes kis PEZ cukorkákkal néhány gyógyszeres dobozt, ezekből másoknak is adtunk, hogy kínálgathassák a szívatóbiztosokat pl. Cavintonnal. Bogi egy régi köntöst és fejkendőt húzott, Zsófin is volt kendő. Zsófi kaviáros és rákos szendvicseket vett a megvesztegetéshez! Én sütöttem egy kakaós sütit, Blanche is kakaósat sütött, de krémeset, Kati habcsókkarikákat és valami csoda finom szilvás lepényt hozott, Bogi szendvicseket, Csabi pálinkát és boros kólát, Gábi söröket, Dgy és én Túró Rudit, vagyis megvesztegetésben (is) kifejezetten erősek voltunk. Otthonkát többen is viseltek, többek közt én is. Szemüvegem nekem is volt, meg nagymama-féle kötött, csipkés vállkendőm. Többeknek volt botjuk. És ami nagyon menő volt: a régi bevásárlószatyrok. Adorjánnak és Márknak is volt olyan csomózott nyúlós hálója, amire biztos mindenki emlékszik gyerekkorából. Adorján három konzervet, Márk egy félliteres zacskós tejet cipelt benne. Járókeret három is volt, mert a Kardos-Kulacsy házaspár (Csabi és Kati) is azzal érkezett. Sőt, ők Csíkost is elhozták, de délben Csabi elvitte őt a nagyszülőkhöz, majd miután mobilon megbeszélték DGy-vel, hogy merre járunk, Csabi újfent csatlakozott hozzánk.

A login állomásunk Dgy kisebbik lánya volt, Es(z)ti mese névvel. Bevonulásunk a következő volt (és innentől mindenhol ezt csináltuk): Az állomás előtt 50 méterrel lekaptuk a járókeretet a hátunkról (ugyanis az út nagy részében ott cipeltük hátizsákszerűen), feltettük a szemüvegeket, és sántikálva, hangos jajveszékeléssel, nyögdécselve érkeztünk meg. Ott elővettük a gyógyszereinket, amikkel megkínáltuk a szívatóbiztosokat is. Tőlem kaptak egy újságot, és megmutattuk az unokáink fényképeit. Ezután bemutattuk, hogyan mulatunk mi, vagyis elénekeltük az indulónkat. A tangós résznél többen öregesen táncba kezdtek, Bura általában felkért egy szívatóbiztost. A megvesztegetés általában a villámkérdések után, illetve a végső pontozásnál következett. A villámkérdéseknél döbbenetesen jók voltunk, mert sokan voltunk és sokfélék, így mindig tudta valaki a választ.

Tehát a login állomásunkon mesékkel kapcsolatos villámkérdéseket kaptunk. Aztán lejátszottuk a hangfelvételt a TV Maci zülléséről (by Dóri és Gábi), amitől mindenki kifeküdt, úgy röhögött. A főfeladat az volt, hogy eldugott tárgyakat találjunk meg adott idő alatt (az idő leteltét Nu págágyí! kiáltás jelezte), és megmondjuk, melyik meséhez kapcsolódnak.

Jártunk űrutazással kapcsolatos állomáson is, itt a villámkérdésekre egyedül DGy tudta a válaszokat. (Ja, ide készült az Északi-Déli- sarkról szóló előfeladat.) Aztán egy lányt vízszintesen fel kellett emelni, mintha a hasán feküdne, és neki össze kellett szerelnie valami szerkentyűt (egy régi winchestert - a szerk.) (csavarozás csavarhúzóval).

A mobil állomásra kellett az eposz. Sajnos nem nagyon figyeltek rá a szívatók, pedig igen színvonalas lett. Villámkérdések: valami társasjáték kvízkérdései. Főfeladat: Egy koszos, gusztustalan slagba egyik végén sört tölteni, a másik végén megállapítani, hogy milyen márkájú. Ehhez kellett három különböző sört hozni. Gábi elég jó söröket hozott, ezért majdnem ideggörcsöt kapott, mikor megtudta, hogy mire kell. Felháborodásában a feladat végén egyet vissza is vett! Természeten ő vállalta a kóstolást (igen koszos volt a slag!), de Bura sutyiban kileste, hogy melyik sör kerülhetett bele, így könnyű dolga volt.

Voltunk egy szappanoperás állomáson is: ez igen gyenge volt, de mi itt is taroltunk.

Focis állomás: a srác egyedül volt, és mivel már órák óta esett az eső, mélyponton volt. Sokat elárul, ha elmesélem, hogy egy izolíron fekve, nejlonnal letakarva találtuk. Kedvetlenül hallgatta az előfeladatunkat, a főfeladat pedig az volt, hogy bábuk, illetve ping- pong labda segítségével mutassuk be a gyakorlatban is a javaslatunkat, közvetítsünk egy mérkőzést a magyar és az orosz válogatott között, ahol garantáltan a magyar nyer. Ezt is rosszkedvűen nézte a srác. Szegény, nem is kért mást, csak szendvicset.

TELE a gatya állomás: sajnos a főfeladatról lemaradtunk, mert mikor először mentünk oda, még nem volt kész, mikor másodszor voltunk ott, már nem volt meg a HG-ék féle kötélpálya, amilyen ősszel is volt (ahol az átcsúszásról lovagiasan lemondtál). Azért bontották le a pályát, mert esett az eső, és kinyúlt a kötelük. Kémkedésről szóló villámkérdéseik voltak. Itt is elsütöttük a TV Macis hangfelvételt, mint műholdas kémkedést, meg az ovis képeket, amiket a mosogatóból, periszkóppal készítettünk.

Volt egy béna állomás, amelyik a teli hócipőt kérte. Ők minimális szellemi és tárgyi befektetéssel hoztak létre egy Vágó István-féle kvíz-állomást, csakhogy olyan kérdésekkel, hogy: Milyen betű áll a Lenin összes 125. oldalának 59. betűjének helyén? Négy válaszlehetőség volt, s ha rosszul válaszoltunk, tennünk kellett egy kört a kijelölt pályán. Természetesen járókeretekkel csináltuk végig. Itt kaptuk a legkevesebb pontot, azaz 42-t, bár állítólag a többi csapat ennél csak kevesebbet kapott. Vesztegettem őket Túró Rudival, de utólag úgy találtam, hogy kár volt beléjük. Az előfeladatot rögtönöztük: Gyula levette a fehér tornacipőjét, és előhúzta lábtyűs lábát - íme, ezzel van tele a nyugdíjas hócipő. Ez is bejött!

Egyébként gyorsan haladtunk, dél körül már látszott, hogy teljesítjük a 11 állomást. Az idő elég pocsék volt, órákig esett, képzelheted, hogy haladtunk a bokáig érő sárban a járókeretekkel meg a bevásárlókocsival. (Elárulom: nagyon nehezen, Gábi egyszer el is csúszott, és fenékre ült.)

Matolcsi volt a Nagy Ewing-sejtéses állomás. Az Adorján által készített megoldás nagyon tetszett neki, és elájult, hogy minden villámkérdésre vágtuk a választ. (Pl. Honnan ered a mondás, hogy " jottányit sem enged"?) A főfeladat az volt, hogy valakinek (lelkes jelentkező: Gábi) fel kellett másznia egy fára, és onnan elmondania a Matolcsitól kapott szöveget, de csak magánhangzókkal. Gábi egy farakás tetejére mászott fel (járókerettel), és onnan artikulált, de olyan jól, hogy rögtön kitaláltuk, hogy: Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Matolcsi lelkendezett, mert eddig állítólag a többi csapatnak ez olyan soká tartott, hogy ő már-már elhitte, hogy túl nehéz feladatot adott. Megvesztegettük őt is, bár egyáltalán nem volt rá szükség, mert önként és dalolva maximális pontot adott. (Több helyen is azt kaptunk.)

Még egy állomásra mentünk, ahova nem volt előfeladatunk. (Hozzatok tele port!) Ez ugye, javaslatom szerint telesport, úgyhogy előadtunk a Telesport szignáljából nyugdíjas (botos, járókeretes) sportos jeleneteket. Elfogadták, sőt, jót derültek rajta. Villámkérdéseik a teleportációval kapcsolatosak voltak, kivéve azt, hogy: minek az összetevői a ruby és a tawny? Mondtam, hogy a portói bornak, bár ezek nem összetevők, hanem érlelési minőségek. Gondolom, ez a kérdés a "port" miatt kerülhetett ide. Aztán meg kellett találnunk a hét őselemet 10 perc alatt (vesztegetés következtében jóval több volt az, mint 10), úgymint: tűz, víz, levegő, föld, Az ötödik elem (Milla Jovovich), valamint sör és virsli. Végül két csapatra oszlottunk, a két csapat között volt egy fa, arra két gumikötelet szereltek, amit egy-egy önkéntes (Hát persze, hogy megint Gábi valamint Csabi) lábára erősítettek. Az egyik csapat "atomjaira" szétszedett egy Lego űrhajót, amit darabonként el kellett szállítania az egyik gumikötelesnek a másikig. Ott átadta a darabkát és a hozzá tartozó információt, ti. hogy hol van a darabka pontos helye. Ebben az volt a vicc, hogy eléggé kellett az önkénteseknek erőlködniük, hogy a gumikötél engedje őket a csapatig, meg nehéz is volt elmagyarázni, hogy melyik darab micsoda, és hol van. Végeredményképp egy teljesen másmilyen űrhajó született, és elkélt a megvesztegetés, hogy a szívatóbiztosokat meggyőzzük: így sokkal jobb! Jó humorú, jófej srácok voltak. Ez az állomás tetszett a csapatunknak a legjobban.

Állomás a malacnál: akiknek sókristályt és fűszereket kellett vinni. Szeszekkel kapcsolatos villámkérdéseik voltak. Majd a vodkakészítés fázisai következtek. Először is meg kellett termékenyíteni a Földanyát. (=Gábi) Ráhúztak egy esőkabátot, amiből csak az arca látszott ki, és három fiúnak egy leveses kanállal lekvárt kellett dobni rá. Csabi teljesen beterítette Gábi arcát! Ezután krumplit kellett gyűjteni, vagyis három fiú a hátára vett három lányt, a lányok szemét bekötötték, és adtak nekik egy botot, hogy azzal szúrják föl a krumplikat a földről, "lovaik" útmutatásai alapján. Szegény Gábi kicsit ideges volt alattam, hiszen a feladat nyitott szemmel könnyűnek tűnt. Csakhogy én nem tudtam, hogy milyen bot van a kezemben (kicsit görbe volt, és szög volt a végén), a krumpli folyton odábbgurult, szóval nem is volt olyan könnyű. És az utolsó feladat az volt, hogy szereljünk össze egy lepárlót. Mindenki ámulatára Kulacsy Kati játszva megbirkózott a feladattal.

Logout állomásunk a Heti Feles volt, heti heteses villámkérdésekkel. Előfeladatként Gábi kinyomtatta a Heti Hetes kissé módosított honlapját, amelyen DGy és Grabó szerepeltek (meg hír a Tortúráról). A főfeladat az volt, hogy rögtönözzünk egy Heti Hetest, a szívatók által megadott hírek alapján.

Hát ennyi. 570 pontunk volt az elérhető 605-ből. A második helyezettre kb. 40 pontot vertünk rá. A harmadikra már 70-et. Mámorosan énekeltük az indulónkat a malac- és díjátvételnél. Úgy nekiestünk a malacnak, mintha egész nap éheztünk volna! Magam is éreztem, hogy a jól végzett munka tudata, a testmozgás és a közösségi érzés arra sarkall, hogy tépjem, faljam a malacot!

Elfényképeztem egy tekercs filmet, és mások is fényképeztek, úgyhogy egész biztos lesz utólagos fényképnézegetés. Remélem, sikerült valamicskét átadnom az élményekből.

Dóri


vissza