C \ F - Elmúlt egy év, hova tűnt a szép tavasz, Em Dm Em Dm - Hajnali szél, az első rügyező ág, G7 C G a találkozás? Á... C \ F - Egy év elmúlt, hova tűnt az édes nyár, Em Dm Em Dm - Szép szerelem, a forró éjszakák, G7 C G az ígéretek? Elmúlt egy év, hova tűnt a fáradt ősz, Sokszínű táj, a hullócsillagok, a búcsúzás? Á... Egy év elmúlt, hova tűnt a hideg tél, A nagy havazás, a sápadt napsugár, - G7 C C - a várakozás? G C C7 És jön majd még sok-sok év; F G Akire vársz talán majd rádtalál. Am G F C ¦: Az élet nem áll meg soha, a végtelen tánc. Am G F C Akárhogy táncolhatsz, csak körbe jársz. Dm G F C Szoríts meg jól, ha engem kívánsz. Am G F \ G \ Addig szeress, amíg látsz! :¦ la-la-la-la-la-la...
C7 \ \ F-C7 F D7 Én nem tudtam azt, kérem, és jó, hogy megmondták, G C7 Hogy addig jár a korsó, míg el nem lopják. F D7 És azt sem tudtam, kérem, hogy nem szabad lopni, G C7 A szegény emberekkel mindig kitolni; Bb - H0 F - D7 De most már mindent tudok és mindent megértek, G - C7 F - C7 Csak a betűket nem ismerem. Én nem tudtam azt, kérem, hogy nagy az a zsömle, Csak kicsinek látszik a szájunkhoz mérve. Mert nem tanították meg a középiskolában, Hogy sok igazság van még a filozófiában; De most már mindent tudok és mindent megértek, Csak a betűket nem ismerem. C7 \ F Azt, hogy én egy félig művelt kislány voltam, \ Sajnos jól tudom. G G - C De isteni a felfogásom, így hát C7| | Most már könnyen folytatom. Én nem tudtam azt, kérem, hogy sárga a rózsa, Akkor is, ha van még, ki vörösnek mondja. És azt sem tudtam, kérem, mert jól eltitkolták, Hogy a világon a legszebb hely Magyarország; De most már mindent tudok és mindent megértek, Csak a betűket nem ismerem. Azt, hogy én egy félig művelt... Én nem tudtam azt, kérem, hogy kocsiban ülve A jobbról jövőnek van mindig előnye. De nem mondták meg azt sem, hogy balról is jönnek, Elromlott a fékjük és nekem is jöttek; De most már mindent tudok és mindent megértek, Csak a betűket nem ismerem. És nem tudtam azt, kérem, hogy a nagykapuk mellett Mindig van egy kisebb, ahol bemennek. Be is mentem, kérem, és azzal fogadtak, Hogy túl sokat tudok már, legyen vége a dalnak! És most már többet tudok akárki másnál, Csak a betűket nem ismerem... Ó-ó; A betűket is ismerem - most már A betűket is ismerem.
D \ Em \ Amikor először nevettél reám, A \ D \ Nem akartam hinni a szememnek. D \ Em \ Amikor először beszéltem veled, A \ D \ Nem akartam hinni a fülemnek. D \ Em \ Nem is értem azt, hogy miért én vagyok A \ D \ Az a kiválasztott, kivel jársz, D \ Em \ Nem is értem azt, hogy miért jó neked A \ D \ Az, amikor este reám vársz. A D G D ¦: Nem is érdekelt soha, nem is érdekelt soha, A D G D nem is érdekelt soha. :¦ Amióta látlak, nagyon jól tudom, Te vagy az, kit mindig néznem kell. Amióta hallom a hangodat, tudom, Te vagy az, kit mindig hallgatni kell. Meg is értem azt, hogy miért kell nekem Az, hogy nagyon gyakran veled legyek. Meg is értem azt, hogy miért jó veled, Tudom azt, hogy nagyon szeretlek. ¦: Nem is hagylak el soha, nem is hagylak el soha, nem is hagylak el soha. :¦
C G C F Volt egy leány, ki senkitől se félt, C G C G Ő volt a nagy harc hőse, C G C F Egy századnyi lány követte mindig őt, C G C C-G Mert ő volt a század vezére. Mindenki félt, ha megjelent a lány, Tűz lángja égett szemében. A hős Barbara, miként a híre szállt, Nem volt még férfi kezében. C - G C G C Barbara az élen, s nincs ki ellenáll, F C D7 G Mer' Barbara kit elkap, az többé fel nem áll. C - G C G Am Barbara vezérünk, követjük mindig őt, F C D7 - G C Barbara a jelszó, s miénk lesz a föld. Zúgott a vész és dörgött a föld, És példát vehettünk a lányról, Győztünk, ha kell; és akkor is, ha nem, Így szólt a dal Barbaráról. Barbara az élen... És jött egy rendelet: hogy katona lány nem lehet, Más feladat lesz rájuk bízva: Mert sok fiú elesett és kellenek a gyerekek, Barbaráék vonuljanak vissza! Barbara az élen, s nincs ki ellenáll, Mer' Barbara kit elkap, az többé fel nem áll. Barbara vezérünk, követjük mindig őt, Barbara a jelszó, s népes lesz a föld.
D-G D-A D-G D-A D G Valaki rávett, valaki rávett A - D A - D Hogy szeressem, hogy szeressem, D G Miért ne tenném, miért ne tenném, A - D A - D Ha jó nekem, ha jó nekem, D-G D-A D-G D-A Anyuka mondta, apuka mondta, Hogy vigyázzak, hogy vigyázzak, Mer' a nagy érzés, mer' a nagy érzés Megárthat, megárthat. D - E A Valaki kell, hogy szeressen, D - E A Amikor kell, megöleljen, G D - A D - G A Tiltották nekem, de hiába! Valaki hívott, valaki hívott A sötétbe, a sötétbe, Meg is öleltem, meg is öleltem, miért ne, miért ne?! ¦: Valaki kell, hogy szeressen, Amikor kell, megöleljen, Tiltották nekem, de hiába! :¦
¦: C G7 C G G7 G6 G :¦ C G7 C G G7 G6 G Fekszel a fűben és eljön a szél C G7 C G G7 G6 G Megérint téged és halkan mesél F C G Am Valóság nincs, te nem létezel F D G C Az élet csak álom, ne ébredj fel F C G Am Eljön az óra és szabad leszel F D G C Megérted végül szeretni kell Am G Am F Egy lány sétál a domboldalon C G C G És vár téged vár Am G Am F Egy lány sétál a domboldalon C G C C És vár téged vár ¦: C G7 C G G7 G6 G :¦ Fekszel a fűben és rádnéz a nap Látja, hogy fáradt és csalódott vagy Elküldi hozzád az álomsugarát Hallod a fűben a napfény dalát Érted a virágok hívó szavát Letérdel hozzád az egész világ Egy lány sétál a domboldalon És vár téged vár Egy lány sétál a domboldalon És vár téged vár Valóság nincs, te nem létezel Az élet csak álom, ne ébredj fel Hallgasd a virágok hívó szavát S letérdel hozzád az egész világ Egy lány sétál a domboldalon És vár téged vár Egy lány sétál a domboldalon És vár téged vár
C \ \ \ Egy kedves kisleány, kit ismersz is talán \ C7 F D7 Bánatában azzal fordult levélben hozzám, G \ \ \ Hogy talán én tudom és el is mondhatom, F \ C \ Hmmm, hogy mit tegyen. Ó én jó anyám, azt kérdi a lány, Hogy megtegye vagy ne, amit a kedvese kíván. És számít rá nagyon, hogy dönt a válaszom, Hmmm, hogy mit tegyen. G \ C \ ¦: Mondhatnám azt is, jobb lesz, ha vár még, F G C \ Hiszen nem tart sokáig egy szerelem. G \ C \ Mondhatnám azt is, jobb, ha már holnap, F D7 G G7 Hiszen nem tart sokáig egy szerelem. Azt írta a lány, hogy hallgat majd reám, Csak mondjam el, hogy mit tegyen egy szerelmes leány. És én jól tudom, hogy el nem mondhatom, Hmmm, hogy mit tegyen. :¦
C G7 C \ Későre jár, kedvesem C G7 C \ A fáradt nap elpihen F G C - Am F ¦: Lehunyja már tiszta, kék szemét az ég D G C \ Szép álmokat küld feléd :¦ Későre jár, kedvesem Nincs mára több énekem ¦: Holnap talán megint találkozhatunk De addig még álmodunk :¦ Későre jár, kedvesem Búcsúzni kell, azt hiszem ¦: Most véget ér életedből még egy nap Remélem, még sok marad :¦
C/A C/G# A csillag fényét a naptól kapja C/G Em7/D A föld virágot ad a rétnek Dm C A virág mézét a méhecske kapja F C De mit adhatok én Néked? A folyó vizét a forrástól kapja A fiú anyjától az életet Az éj az égtől a csillagot kapja De mit adhatok én Néked? C C#0 G/D G7/Eb Arra gondolok, Néked mit adhatok C C#0 G/D G7/Eb Minek örülnél, és örökké magadnál tarthatod C C+ C6 C7 Itt a két kezem, ez van nekem F G C \ Tudod jól, ezt adom – ez mindenem.
Am C E Am Bordódi Kristóf lovára száll F C G C Felfelé száguld, hol nincsen határ F C Dm Am Csillagos ég alatt álmokat űz Dm Am E Am Éleszd a lángot, égjen a tűz Fehér szobában, nyáréjszakán Illatos ágyban fekszik a lány Szemében könnyek, hiába vár Bordódi Kristóf lovára száll Ne sírj, virágom, ne sírj anyám Láttok még engem a ház udvarán Bordódi Kristóf búcsúzik már Felfelé száguld, hol nincsen határ A földtől már távol, az éghez közel Száguldó szélvész ragadja el Lelkében lángol az emésztő tűz Csillagos ég alatt álmokat űz Bordódi Kristóf a ház udvarán Hat fehér gyertya a két oldalán Sír fölé hajlik egy magányos fűz Éleszd a lángot, égjen a tűz
C G/H Am G C G/H Am C/G Valahol egy lány hófehérben jár F Dm G C Ő a legszebb messze földön G/H Am C/G Hívja őt egy nap az öreg király D/F# F C \ Feleségül megkívánja, de így szól a lány: G \ ¦: A királyé nem leszek, nem leszek C \ Akkor inkább elmegyek, elmegyek G \ C Soha vissza nem jövök, nem jövök már :¦ G/H Am G C Valahol egy lány feketében jár Arca sápadt, nem beszélhet Hívja őt egy nap az öreg király Hova mennél, szép leányom? Gyere hozzám! ¦: A királyé nem leszek... :¦ Valahol egy lány sehova sem jár Szép titokban eltemették Hívja őt egy nap az öreg király Szörnyű mérges, hogyha nem jő - mit tehet mást? ¦: A királyé nem leszek... :¦ C F C G ¦: Ó-ó, valahol így van ez, valahol így van ez :¦
D \ D2 - D4 D Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa, D D2 D4 A Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra, D \ D2 - D4 D Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk, D A E7 A C Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk, E7 - E A \ \ \ Minden álmunk. D - D = A D - D= A Virágok közt veled lenni, D - D2 = D A Tudom, szép volna, kedvesem D - D = A D - D = A Virág sincsen, te sem vagy már, D - D2= D E - A Miért hagytuk, hogy így legyen? G - G = D D - D2=D Virágok közt veled lenni, D - D2 = D A Tudom, szép volna, kedvesem G - G = D D - D2 = D Virág sincsen, te sem vagy már, D - D2= D E - A| Nem ad választ ma senki sem! El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így, El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít, El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra, El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa, Sárga rózsa. Virágok közt...
D D - D7 G D Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel, D \ A \ Titkolni kár, hisz látom én. D D - D7 G D Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel, D A7 G D Az élet nem lányregény. Jöjj, kedvesem, hiszen szép szemed könnyes, Úgy érzed, mást akartál. Jöjj, kedvesem, hiszen szép szemed könnyes, Úgy érzed, most csalódtál. D \ G \ Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom, A \ D \ Hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom. G \ D \ Meglátod, rendbejönnek majd a dolgaink, A7 \ D \ Lesznek még szép napjaink. G \ D \ Meglátod, rendbejönnek majd a dolgaink, A7 \ G D Lesznek még szép napjaink. Jöjj, kedvesem, gyere, bújj ide mellém, Szeress most úgy, ahogy rég. Jöjj, kedvesem, gyere, bújj ide mellém, Ölelj meg úgy, ahogy rég. Ne legyél bánatos...
G \ Rég elmúltam hatvan éves, H7 Em Én vagyok most a nagymamám. A7 \ Ősz vagyok, és tudom, az élet D7 \ Nem mindig vidám. G \ Rég elmúltam hatvan éves, H7 Em Túl vagyok már sok mindenen A7 \ És régen elfelejtettem, D D - Db=C Hogy mit tettél velem. H \ Te voltál, te pernahajder, C C#0 Az első szerelmem, G E7 De nem vagy több, mint meghatóan A7 - Eb7 G Szép emlék nekem. Rég elmúltam hatvan éves, A férjem, szegényt, elvitte a tél, A lányaim mind férjhez mentek, Az egyik Svájcban él. Néha-néha nagy titokban, Hogy senki, de senki ne lássa meg Előveszem a féltve őrzött Régi fényképeket. Te voltál... Rég elmúltam hatvan éves, Én vagyok most a nagymamám. Bosszankodom, milyen bolond Az én kis unokám. Átsírta az egész éjjelt, Sajnálom szegényt, ó, nagyon, Hisz elhagyták, oly csalódott, Most én vígasztalom. Ne búsulj, ha elhagyott Az első szerelmed, Nem lesz több, mint meghatóan Szép emlék neked. Szép emlék neked. Szép emlék neked.
C \ Kinőttél már a gyermekkorból, C - C/H= C/A G de felnőtt nem vagy még, G \ Megszoktad a játékaid \ C és folytatni szeretnéd. C \ Rabló-pandúrt, papás-mamást, C - C/H=C/A G meg mindenféle mást, G \ De előbb meg kell tanulnod \ C a szabályos dobást. C \ F \ Egész más, egész más ez a játék, C \ F \ Egész más, egész más ez a játék, C \ Ha beállsz a körbe és vállalod, F Fm Hogy "nem ér a neved", nem játszhatod. C \ F Egész más, egész más ez a játék, C \ Ez a játék. Kisautóddal, ha száguldoztál és végül összetört, Sohasem kellett kihívni a mentőt s a rendőrt. A szomszéd lány se téged kért meg, ha akart egy kisbabát. S ha karácsonyra megkapta, nem nőtte ki a babaruhát. Egész más...
D \ G D I love you, mikor felhős fenn az ég, D \ E7 A7 I love you, mikor felhőtlen és kék, D \ G Hm6 I love you, mikor csillag fénye ég. D A7 Hm E7 Ha hozzád indulok, fura kis dalt dúdolok, D A7 - A G D Ez a dal csak arról szól, hogy I love you. I love you, mikor zöldellnek a fák, I love you, mikor lombjuk hullatják, I love you, mikor elszárad az ág. Ha hozzád indulok, fura kis dalt dúdolok, Ez a dal csak arról szól, hogy I love you. I love you, mikor virágzik a rét, I love you, mikor elveszti színét, I love you, mikor hullik rá a dér. Ha hozzád indulok, fura kis dalt dúdolok, Ez a dal csak arról szól, hogy I love you.
F C Kertész leszek, fát nevelek, Dm Bb F C F C Kelő nappal én is kelek. Lá... F C Nem törődöm semmi mással, Dm Bb F C F F Csak a beolytott virággal. Lá... Minden beolytott virágom Kedvesem lesz virág áron. Ha csalán lesz, azt se bánom, Igaz lesz majd a virágom. Bb F Ha már elpusztul a világ, Dm G Legyen a sírjára virág. Bb G Ha már elpusztul a világ, C F \ Legyen a sírjára virág. Tejet iszok és pipázok, Jó híremre jól vigyázok. Nem ér engem veszedelem, Magamat is elültetem. Ha már elpusztul a világ... Kell ez nagyon, igen nagyon Napkeleten, napnyugaton. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág. Ha már elpusztul a világ...
C Em Egy napon, mikor Micimackónak F G Semmi dolga nem akadt, C Em Eszébe jutott, hogy tenni kéne F G Valami nagyon fontosat. Am Em Elment tehát Malackához, F C Hogy meglesse, mit csinál. Am F De Malackánál éppen akkor D7 G Senkit nem talált. Így hát elindult hazafelé, Miközben sűrűn hullt a hó. Arra gondolt, otthon talán Akad egy kis ennivaló. Hogy kimelegedjék ugrándozott S jó nagyokat lépett S a hidegre való tekintettel Énekelni kezdett. C F Minél inkább havazik, G C Annál inkább hull a hó. C F Minél inkább hull a hó, G C Annál inkább havazik. F C Hull a hó és hózik-zik-zik, G C Micimackó fázik-zik-zik, F C Hull a hó és hózik-zik-zik, G C Micimackó fázik. Ismert erdei körökben Az az általános nézet, Hogy Micimackó, mint minden medve, Szereti a mézet. És ez nem csak afféle Szerény vélemény, Határozottan állítom, hogy Tény, tény, tény. Ezért, mikor hideg van És sűrűn hull a fehér hó, Kell, hogy legyen az almáriumban Eltéve ennivaló. Így aztán, ha délidőben Micimackó megéhezik, Megkóstol egy csupor mézet Alaposan, fenékig. Minél inkább havazik... Micimackó a barátom, És gyakran elbeszélgetünk Azokról a dolgokról, Mit mind a ketten ismerünk. És tanultunk egy verset is, És most már kívülről tudom. Ha hideg van és hull a hó, Én mindig ezt dúdolgatom: Minél inkább havazik...
D G Köd előttem, köd mögöttem, A D Isten tudja, honnan jöttem. D Em Szél hozott, szél visz el. A D A Minek kérdjem, mért visz el? Sose néztem, merre jártam. A felhőkkel kiabáltam. Erdő jött, jaj be szép! Megcibáltam üstökét. D Hm Jött az erdő, nekivágtam. D D7 A bozótban őzet láttam. G D Kergettem, ottmaradt, G A \ Cirógattam, elszaladt. Ha elszaladt, hadd szaladjon, Csak szeretőm megmaradjon. D G Szeretőm a titok, Ő se tudja, ki vagyok. Isten tudja, honnan jöttem, Köd előttem, köd mögöttem. D Em Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el.
Am \ E Am - Am=Em7 Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék, C \ G C - C=Em7 Minden évben négyszer virágba borulnék, Am Dm G C - C=Em7 Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak, Am E \ Am Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak. Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék, Akárhonnan jönne, bárkit beengednék, Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött, Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött. Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék, Hogy az egész világ láthatóvá váljék, Megértő szemekkel átnéznének rajtam, Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam. Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék, Minden áldott éjjel fényben megfürödnék, És ha egyszer engem lánckerék taposna, Alattam a föld is sírva beomolna. Ha én zászló volnék, sohasem lobognék, Mindenféle szélnek haragosa lennék, Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
A D - A Találtam én egy szép virágot, A D - A Tudod azt jól, hogy nem virág volt. A D - A Virágos köntösét viselte, A E - A A E-A És aki látta, megszerette. Lehetne most a dalban egy lány, Lehetett volna más is talán. Lehetett volna, mégsem az lett, Mer' aki látta, félreértett. E - D A E - D A ¦: Megkívánta szép virágomat egy öreg király, E - D A E \ Elvitette, nála hervad el már. :¦ Találtam én egy szép virágot, Tudod azt jól, hogy nem virág volt. Lehetne most a dalban egy lány, Lehetett volna más is talán.
A D Egy régi kép: egy kisgyerek, H7 E7 Ki tudja már, miért nevet. A D Egy másik arc: egy kisleány, H7 E7 Ki tudja már, miért vidám. D Eb0 Szegény fiú, szegény leány, A - Bb0 F#7 Nem tudja még mi vár reá. H7 E7 Nem sejti még a kisfiú, A kisleányt nem ismeri, Nem tudja még, hogy elveszi. S lesz két gyerek: egy kisfiú, Egy kisleány, s két háború. Szegény fiú, szegény leány, Nem tudja még mi vár reá. Nem hinné el, ha mondanám, A kisleány a nagymamám, A kisfiú a nagypapám. Egy régi dal, egy régi vágy, Egy éjszaka és így tovább. Szegény fiú, szegény leány, Nem hinném azt, hogy akkor gondoltak reám. És mégis én most itt vagyok És nem tudom, mi lesz velem, Bár sejteném az életem. De azt tudom, amit te nem: Miért vagyok s kiért teszem. Szegény fiú, szegény leány, Talán majd egyszer ők is gondolnak reám. Talán egy nap előkerül Egy régi kép: egy kisgyerek, Ki tudja majd, miért nevet. Egy másik arc: egy kisleány, Ki tudja majd, miért vidám. Szegény fiú, szegény leány, Nem tudja még mi vár reá. H7 D Még nem tudom, mi lesz velem, F - G A Bár sejteném az életem.
C A csillagokat nem érem el, G7 Varázsló nem vagyok. Dm - G7 Hiába kéred, kihűlt szívedbe C Lángot nem lophatok. C7 Hogy elfáradtál félúton, F Az nem az én hibám. Ab7 S ha nem álltál ki mellettem, G7 - C Most nem kiálthatsz rám. Hiába vádolsz azzal is, Hogy nem szerettelek. A magam módján megpróbáltam Mindent, amit lehet. Meg nem valósult álmaidról Számot nem adhatok. A nagy produkció helyett Egy kis dalt dúdolok. F C Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak, G7 C Keress magadnak valaki mást. F C Mmm, de ne rám légy mérges, G7 C Hogyha végül senkit nem találsz. F C Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak, G7 C Keress magadnak valaki mást. F C Nálam őszintébb bohócot G7 | Am C Többet úgyse, úgyse látsz. Lehet, hogy egykor mást ígértem, De most már jól tudom: Az igazságot, mint a földet Szét nem oszthatom. Lelked görcsös kis csomóit Fel nem oldhatom. A szabadságot, mint jutalmat Át nem adhatom. Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak, Keress magadnak valaki mást. Mmm, de ne rám légy mérges, Hogyha végül senkit nem találsz. Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak, Keress magadnak valaki mást. Nálam őszintébb bohócot Többet úgyse, úgyse látsz. Nálam őszintébb bohócot Többet úgyse, úgyse látsz.
C \ F \ Volt egy régi nyár, emléke visszajár A7 \ Dm \ És a napsugárral beköszönt F \ G \ A nyitva hagyott ablakon. Piszkos háztetők s kémények fölött Látom az eltűnt arcokat. Most merre járnak, nem tudom. C Em F C Elszállt a nyár, hol van ma már F C G \ A sok régi dal messze jár. C Em F C Elszállt a nyár, hol van ma már F C G C De emléke még visszajár. Miénk volt a föld, a kétség nem gyötör, Az országút volt otthonunk. Éreztük, összetartozunk. Azt mondtad nekem, emlékszem kedvesem, Egy boldog pillanat az élet, És aztán úgyis meghalunk. Elszállt a nyár... Azt mondtad nekem, emlékszem kedvesem, Egy boldog pillanat az élet, Elmúlt a pillanat s én élek. ¦: Elszállt a nyár... :¦
C E7 Am C7 Mama, kérlek, meséld el nekem, F A7 Dm Dm7 Hogy milyen volt az élet nélkülem, G7 \ C - E7 A7 Gondoltál rám, mikor azt tervezted el, Dm7 G7 C \ Hogy mi lesz majd, ha nagy leszel. Mama, kérlek, meséld el nekem, Hogy hogyan kezdődött az életem, Véletlen volt, vagy gondoltál reám Azon az édes éjszakán. Dm G7 E7 Am Hisz jól tudod, nem kértelek, F G7 C C7 Nem kértem tőled az életet, F G C - E7 A7 S még mielőtt majd egyszer meghalok, Dm G7 C \ Még tudnom kell, miért vagyok. Mama, kérlek, meséld el nekem, Hogy milyen volt az élet nélkülem, Érezted azt, mikor téged elhagyott, Milyen jó, hogy én még nem vagyok. Mama, kérlek, azt mondd meg nekem, Akartad-e azt, hogy így legyen, Én azt hiszem, hogy véletlen csupán, Hogy éppen ő az én apám. Hisz jól tudod... Mama, látod, zavarban vagyok, Most megint egész másra gondolok, Lesz majd talán, igen lesz majd valaki, Dm G7 C A7 És tőlem is ezt kérdezi. Dm G7 C A7 Mit mondok én akkor neki, Dm G7 C-F C Mit mondok én?
C Fm \ C Látom én kedvesem, hogy nem vagy túl vidám, C Fm \ C Oly sokat tépelődsz az idő múlásán. \ G7 \ C Elmúlt néhány év, néhány furcsa év, \ G7 \ \ Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem, \ C Fm \ C Valahol itt van még. Jól tudom, voltak már boldogabb idők, Lebegtünk gondtalan ég és föld között. Elmúlt néhány év, néhány furcsa év, Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem, Valahol itt van még. C Fm F C Szép volt a nyár, az első találkozás, C Fm F G Szép lesz az ősz, miért is lenne más, C G7 C F Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen, C G7 C G7 Mosolyog arcodon a napsugár. C G7 C F Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen, C G7 C F Ne legyél bánatos, hisz a jó és a rossz, C Fm6 C Fm C G7 Tudjuk már, hogy mindig együtt jár. Éjszakák, nappalok sorra tűntek el. Kérdezed, hova lettek -- senki nem felel. Elmúlt néhány év, néhány furcsa év, Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem, Valahol itt van még. Szép volt a nyár...
C \ Dm \ Csillag Hajnalka a város szélén született, G7 \ C \ Ott, ahol a vasút elköszön. C \ Dm \ A töltés oldalán, ha néha kinyílt egy virág, G7 \ C \ A gyerekek közt nagy volt a öröm. Csillag Hajnalka idővel iskolába ment, A tanároktól mindent megtanult. Volt néhány dolog, amiről másként értesült, De segítségre soha nem szorult. Am \ D \ Az utca végén várták este a fiúk, F \ C \ És szabadon választhatott. C \ Dm \ Csillag Hajnalka a város szélén szeretett, G7 \ C \ És füstfelhőbe menekült a Hold. Egyszer megtalált egy elejtett mondatot, És úgy érezte, neki szól. A kultúrházban játszott egy vendég zenekar, És énekelt egy lány álmairól. D \ Em \ Csillag Hajnalka a szövőgyárban dolgozott A7 \ D \ Megértette jól a gépeket D \ Em \ Mindenkihez kedves volt, és nem panaszkodott A7 \ D \ És ezért szerették az emberek. Hm \ E \ Egy tisztességes sráchoz feleségül ment, G \ D \ És nem tartotta meg a lánynevét. D \ Em \ Főzött, mosott, vasalt, és csak néha-néha sírt, A7 \ D \ És őszintén szerette gyermekét.
G Hm C D4-D G H7 Em Dm6 Ki tudja honnan jött, itt volt a lány C E7+ -E7 Am D4-D És tiszta volt és minden ok nélkül vidám. G H7 Em Dm6 Szemében csillagok, hajában virág, C E7+ -E7 Am D7 S mint lágy eső, oldotta szívünk bánatát. G D G D És bámultuk őt, a szívünkhöz nőtt G D Em D| És vártunk egy új, egy mindent elmosó esőt. G \ Em \ Csillagvirág, szép új világ, C Am Am7 D7 Most hol keresselek, most hol találok rád? G \ Em \ Csillagvirág, szép új világ, C Am Am7 D7 Most hol keresselek, most hol találok rád, G Hm C D4-D Csillagvirág? Mint fényes égi jel, a régen várt, Úgy tündökölt, hogy feledtük az éjszakát. Bontotta szirmait és egyre nőtt, Mint készülő szövetség ég és föld között. És bámultuk őt...
C Cmaj Kedves jó atyám, kérlek figyelj most reám, C7 Ha lehet, ne gyújts rá, mer' a sok dohányzás F Nem tesz jót neked, Fm C A kezed már-már láthatón remeg, G \ S én féltelek. Olyan szépen mondtad el, ahogy egy szentbeszédbe' kell Elmondani, mitől szebb a rózsa Mint a mákvirág, Hogy én, bolond gyerek, nem hallgatok rád. G7 C Csak jót akarsz, és így tovább. C - F F - C Én nem kérem tőled az áldást, Am - F D7-G7 És nem kell nekem szentbeszéd, G7 C És ez nem jelenti azt, hogy gyűlölöm, G7 \ Azt éppen nem C - F F - C Csak azt, hogy nem kérem tőled az áldást, Am - F D7-G7 És nem kell nekem szentbeszéd, G7 C Hiszen én is tudok áldást osztani, G7 C És szépeket mondani. Hogy én mit gondolok, azt már úgysem tilthatod, De hát létrehoztál, felneveltél, S így most mondhatod, Hogy neked hálával, hűséggel tartozom, Bár nem tudom... Inkább hagyd meg nekem, hogy az én életem Ma már úgy élhessem jól, vagy rosszul, Ahogy jó nekem, És ha nem tetszik, hát mondhatsz véleményt, Mint jó barát, ez épp elég. Én nem kérem tőled az áldást...
G \ Am \ Zöld szemem: kék, ilyen a természetem, D \ G D7 Ez az igazság, mivel, hogy így hiszem. G \ Am \ Míg áll a Föld és körötte forog a Nap, A7 \ D7 \ Az én kis lelkem nyugalma megmarad. Csillagos ég, ha fel nem érhetem, Vetített háttér, díszlet csak nekem. Mindez oly szép és mindez nagyon jó, És nincs a földön hozzám hasonló. G \ ¦: Hej, tükör, mondd meg bátran, \ \ Ki a legszebb a világban? Am \ Hej tükör, összetörlek, D \ G D Ha nem én vagyok a legszebb :¦ lány. Azért van nyár, mert jól esik nekem, Hogy magamat szép barnára süttetem. Azért vagy te, hogy esküdözz nekem, Hogy rajtam kívül nincs más senki sem. Hej, tükör... Zöld szemem: kék, ilyen a természetem, Ez az igazság, mivel, hogy így hiszem. Minden oly szép és mindez nagyon jó, És nincs a földön hozzám hasonló. Hej, tükör...
Am Am7 D Am Elindult egyszer világot látni D C G Am Egy szőke kislány, úgy hívták: Anni Am Am7 D Am Így szólt az apja: már felnőtt lány vagy D C G Am Indulj az útra, áldásom rajtad C G Em Hm Elment hát Anni, a városba messze Am Am7 D Am Azt hite akkor, hogy mindörökre Ó szürke város, nézd új leányod Vidámnak Annit sohase látod Dolgozik nappal s tévét néz este Nincs társasága, nincs ismerőse S nem jóbarát a sok-sok ember Ki Annit nézi szakértő szemmel H \ Em \ Ó szőke Anni, mondd hát, mondd, itt mit kerestél A \ D \ Szürke városunkba, mondd el, miért jöttél G C A D A fények hívtak, vagy lányregények G C H E Ó szőke Anni, becsaptak téged Elindult egyszer világot látni Egy szőke kislány, úgy hívták: Anni Hívta a város, hívták a fények Gondolta Anni, itt vár az élet Elment hát Anni, a városba messze Azt hitte akkor, hogy mindörökre
Am \ "Vörös Rébék általment a D \ Keskeny pallón s elrepült -" Am \ Tollászkodni, már mint varjú, D Am Egy jegenyefára ült. G D Akinek azt mondja: kár! Am G | Nagy baj éri és nagy kár: Am A2-E7 Hess madár! Ő volt az, ki addig főzte Pörge Dani bocskorát, Míg elvette a Sinkóék Cifra lányát, a Terát. De most bezzeg bánja már, Váltig hajtja: kár volt, kár! Hess madár! Pörge Dani most őbenne Ha elbotlik se köszön, S ha ott kapja, kibuktatja Orrával a küszöbön. Pedig titkon oda jár, Szép asszonynak mondja: kár! Hess madár! Cifra asszony színes szóra Tetteti, hogy mit se hajt: "Kend meg köztünk ne csináljon Háborodást, házi bajt, Nem vagyok én csapodár." Rebi néni mondja: kár! Hess madár! Másszor is jön, hoz fehér pénzt, Piros kendőt s egyebet: "Nesze lyányom! e mézes bor Erősítse a szíved: Szépnek úgy nem tenni kár!" - "Hadd jöjjön hát a kasznár." Hess madár! Háborúság, házi patvar Attól kezdve van elég; De nem hallik a szomszédba: Pörge Dani tűri még. A bölcső is ott van már: Künn egy varjú mondja: kár! Am A Hess madár! A \ "Asszony, ördög! Vidd apádnak D A Haza ezt a gyermeket - A \ Ne! a varjút (hol a puskám?) D A Útra meglövöm neked." G Am Varjú azt se mondja: kár! C G | El sem is rebbenti már: Am C-E7 "Hess madár!" Híre terjed a helységben: "Tudjátok, mi az eset? Pörge Dani egy varjút lőtt S Rebi néni leesett!" Rebi lelke nem vón kár: De, mint varjú visszajár. Hess madár! Gyilkost a törvény nyomozza; Szegény Dani mit tegyen? Útnak indul, bujdosásnak, Keskeny pallón átmegyen. Szembe jött rá a kasznár. Varjú elkiáltja: kár! Hess madár! Keskeny a palló kettőnek: Nem térhet ki a Dani; Egy billentés: lent a vízben Nagyot csobban valami. Sok eső volt: mély az ár. Varjú látja, mondja: kár! Hess madár! Bujdosónak kín az élte, Reszket, ha levél zörög: Felvont sárkányt vesz kezébe, Hajtja éh: "megállj, görög!" Varjú mind' kíséri: "kár!... Fennakadsz te, szép betyár!" Hess madár! "Most ebédre, hollók, varjak Seregestül, aki van! De szemét ne bántsa senki: Azzal elbánok magam." Fekete volt, mint bogár: Asszony ott sír: "mégis kár! Hess madár!" - Vörös Rébék átalment a Keskeny pallón: most repül; Egy varjúból a másikba Száll a lelke, vég né'kűl; S kinek ő azt mondja: kár! Nagy baj éri és nagy kár. Hess madár!
A \ D \ Hogy velem nem törődtél, épp, hogy elviseltél, én már nem bánom A \ D \ Azt, hogy szeress engem, úgy is ha kényelmetlen, én már nem várom G A D G Csak annyit kérek tőled, ha érted, ne vágj ki minden fát A A7 D \ Legalább néha-néha lazíts egy félórát Hogy magad alatt vágod, egyszer majd belátod, én már nem nézem Azt, hogy hallgass énrám ott fenn a magas létrán, én már nem kérem Csak annyit kérek tőled, ha érted, ne vágj ki minden fát Legalább néha-néha lazíts egy félórát Azt, hogy nem értettél és sosem segítettél, én már nem bánom Azt, hogy gondolj arra, szükségünk van egymásra, én már nem várom Csak annyit kérek tőled, ha érted, ne vágj ki minden fát Legalább néha-néha lazíts egy félórát
C \ \ G Azzal kezdeném, hogy hidd el, nem panaszkodom, Dm7 G7 \ C Ha körülnézek, látom, hogy nincs is rá okom. \ \ C7 F De van néhány dolog, amit elmondanék, G7 \ \ C \ Csak attól félek én, hogy félreértenéd. Ha szépen szólok hozzád, gyakran meg sem hallgatod, Vagy elintézed azzal, hogy túl érzékeny vagyok. S ha indulattal szólok, hogy figyelj végre rám, A türelmetlenségem a legnagyobb hibám. G7 \ C \ Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked, Dm G C \ hogy mondjam el a bánatom? G7 \ C \ Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked, Dm G C \ hogy mondjam el, nem tudom. S azt sem értem én, a gondjaid mért titkolod? Attól félsz, talán, hogy mindig rosszra gondolok? Ha őszintén beszélnél, tudom, segíthetnék, De vallatni sem merlek, még félreértenéd. És úgy érzem már néha, hogy nincs szükséged rám, Te mindent jobban tudsz és én csak jártatom a szám. S ha bölcsen kioktatsz, végül észre sem veszed, Hogy mélyen hallgatok, veled már nem beszélgetek. Hogy mondjam el neked... Hadd mondjam el neked, hadd mondjam el neked, hadd mondjam el a bánatom. Hadd mondjam el neked, hadd mondjam el neked, hadd mondjam el ahogy tudom.
A \ D \ A Józsefváros mélyén, hol sötétek a fények E \ A \ Egy szőke lányt neveltek az ötvenes évek A \ D \ A Kárpáthyék lánya félig volt csak árva E \ A \ Az apja eltűnt, s a család hiába várta A Józsefváros mélyén, hol a házak összebújtak Ki tudta 56-ban, mit hoz a holnap A Kárpáthyék lánya a randevúra várva Egész nap egy dalt dúdolt magába' A Józsefváros mélyén, hol a házak összesúgtak A viharban egy lányszív lángra gyulladt És együtt mentek el a sarki cukrászdába S a fiú befizette egy stefániára D \ \ A És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába' A F#m E \ Mikor egy nap a ház rádőlt a cukrászdára D \ \ A És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába' E7 \ D A \ Mikor az első szerelmét hiába várta A Józsefváros mélyén, hol a házak összedőltek Ma toronyházak állják útját a fénynek A Kárpáthyék lánya kinn él Amerikába' New Jersey-ben van családi háza A férje francia és van két nagyfia A nagyobbik egy new wave banda sztárja De vannak bizonyos esték, mikor csend borul a házra És ő egy régi dalt dúdol magába' A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába' És emlékezik a régi cukrászdára A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába' És az első szerelmét újra várja A Kárpáthyék lánya ma kinn él Amerikába' Van autója és New Jersey-ben háza A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába' És látogatóba jön Magyarországra D \ \ A És a Kárpáthyék lánya elmegy a cukrászdába E7 \ D \ A És befizet harminchárom stefániára
Hm \ \ \ Nyár éjszakán felkapott a szél A \ \ \ Oly könnyű voltam, akár egy kis levél E7 \ G \ Magasra szálltam, és átölelt az ég D G6 \ A7 Oly felhőtlen volt a kép Néztem a várost, békésen pihent Felülről úgy tűnt, zavartalan a rend Egy diszkóbárból dzsessz-rock-funky szólt És kacsintott rám a hold Lebegtem az égen, a belváros fölött Alattam csillogott a felosztott föld Távolban gyárak és halvány csillagok Hallgattam a bölcs folyót Magamba szálltam, későre járt Már látni véltem egy új kor hajnalát Mikor egy hang szólt az alsó rakpartról Éreztem, hozzám is szól D A - G A \ Van még, ki rosszkedvűen ébred Hm E A \ Van még, ki holtvágányon áll D A - G A \ Van még, ki gátlásoktól szenved Hm E A \ Van még, ki megváltásra vár A földhözragadt ember dülöngélve járt A kereszteződésnél tétován megállt Felnézett rám és bár nem láthatott A szívéből átkot szórt És hirtelen rámtört a félelem Éreztem, nem tart fönn többé semmi sem Zuhanni kezdtem és az álom véget ért Oly távol van most az ég Van még, ki rosszkedvűen...
D4 - D D9 - D Tudom, te is indultál D4 - D D9 - D Tudom, te is álmodtál D4 - D D9 - D Tudom, te is csalódtál G D De a Föld forog tovább Kijártad az iskolát És érzed, hogy nincs tovább Ne várj valami új csodát De a Föld forog tovább G D A \ De a Föld forog tovább és meg nem áll D - A D - A Ne add fel, ne add fel G - A D Ne add fel a reményt D - A D - A Soha ne add fel, ne add fel G - A D Ne add fel a reményt G - A D Hisz a holnap mindig egy új nap G - A D S amíg élünk választhatunk G - A D Hogy a holnap érkezik hozzánk el A D-D4 D-D9 G G-D Vagy nála találkozunk Lejártad a lábadat Kerested a jó utat Tudod a határokat De a Föld forog tovább Megélted az éveket Belátod a tényeket Kevés, amit kérhetek De a Föld forog tovább De a Föld forog tovább és meg nem áll Ne add fel...
Am E7 Vannak idők, mikor menni kell Dm E7 Mikor feltűnik a ház falán a jel Am E7 Nem volt már egészen fiatal Dm E7 És most úgy érezte, majdnem belehal F Dm Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon F E7 Azon a százéves pályaudvaron Am C Elbúcsúzom, elbúcsúzom Dm E7 Ez a föld már nem az én otthonom Am C Elbúcsúzom, elbúcsúzom Dm E7 De a szívemet örökre itthagyom E7 Am \ De a szívemet örökre itthagyom Az utcákon a gyűlölet vonult És a láthatáron felizzott a múlt S ő tudta jól, hogy most már menni kell Mert mindig ugyanúgy kezdődik el És a sínek mellett állt egy hajnalon Azon a százéves pályaudvaron Elbúcsúzom, elbúcsúzom... Am E7 Nagy volt a zaj a pályaudvaron Am Dm S mintha már ott állt volna rég Am C És mint egy film, egy régi film Dm E7 Oly ismerősnek tűnt a kép Elbúcsúzom, elbúcsúzom...
D A Reggel szobámba benevetett a nap A D Én megéreztem, hogy ez különleges nap D A Csengetett a postás, alig hittem el A D Mert a táviratban az volt, hogy este érkezel D G- D Ma végre jó a kedvem, ó-ó A7 D Mert érzem, hogy itt leszel velem D G- D Ma örülök is, hogy élek, ó-ó A7 D És várom, hogy este hét legyen És délelőtt az utcán egy srác utánam szólt Jaj, bocsásson meg nekem, de már láttam valahol És azt is mondta még, hogy csodálatos vagyok Persze válasz nélkül hagytam, de nem hazudhatok Ma végre jó a kedvem... Azt mondták rám, hogy szomorú vagyok Igen, mert egyedül voltam, és ez nem vidám dolog De este érkezel, és bár fáradt leszel Mégis ezt az éjszakát velem ébren töltöd el Ma végre jó a kedvem...
A \ D A Mondd, merre induljon el ki háborút nem visel F#m D A \ Aki itt a földön még békét remél A \ D A Mondd, merre forduljon az, kinek rég nem vigasz F#m D A \ Hogy a győzelemhez kell a szenvedés F#m D A \ Messze fönt északon, hol hűvös minden indulat Hm7 E7 A \ Világ zajától távol, csendes völgy ölén A \ D A Talán ott várnak szép napok; szelíd, megértő hajnalok F#m D A \ És bánatom feloldja majd az északi fény Mondd, hova bújhatna el, kit már a harc nem érdekel Menedéket mondd, a lélek hol talál Mondd, mit tegyen ki védtelen, békét keres, fegyvertelen És látja már hogy minden csillag rosszul áll Messze fönt északon... D \ A \ Nagyon távol, fent északon D \ A \ Reám vár még a csillagom D \ A \ És ha éjjel meglátom én Hm7 \ E \ Mindig újra elvarázsol az északi fény Mondd, mért hagytuk, hogy így legyen, miért nem győz az értelem A jó szándék társat miért nem talál Hidd el, hogy nem könnyen teszem, és mindig visszahúz szívem De néha úgy érzem, hogy el kell menni már Messze fönt északon... Nagyon távol, fent északon... Valahol távol, fent északon Tudom, hogy rám vár a csillagom Valahol távol üzen felém És új hajnalt hoz el az északi fény