C C-F C C - F Hé, te, aki az utcán újságot árulsz C C - F És ötkor kelsz, zötyögsz villamoson, C C - F Éjjel tanulsz és fáj a szemed, C C - F G \ S a fáradtságtól a könnyed kicsordul, G G - F C C-F Adj egy percet nekem az életedből! Hé, te, aki nappal dolgodat végzed, Géped vezeted s hajtod magad S embert gyógyítasz s gyermeket tanítsz S este fáradtan várod az álmodat, G G - F C Te is adj egy percet az életedből! C F Vártam rá, hogy elmondjam, \ \ Hogy elénekeljem, hogy tudd, hogy érezd, \ \ Hogy elhidd nekem, hogy neked szól a gitár, \ \ Neked zörög a dob, neked gyúlnak a fények \ C C - F G És csak neked írom a dalt, neked énekelek, G - F C C - F G G - G7 Neked írom a dalt, neked énekelek, oooh C C-F C C-F Asszony, te, aki életet adtál kezembe, Hogy neked is írjon egy dalt, Most ülj le szépen, tedd öledbe kezed, Hunyd le a szemed és csendben figyelj rám, Még egy percet kérek az életedből! Vártam rá, hogy elmondjam... Lány, most te jössz a sorban, kinek tudnia kell, Hogy rád is vár még egy dal, Ó de nem ez a dal, egy sokkal szebb, Ami csak a tiéd, oh most figyelj rám, Adj egy percet nekem az életedből! Vártam rá, hogy elmondjam...
G \ Van akit nem várnak, csak érkezik \ Am Van aki azért van, mert elhiszik \ \ Van aki feltámad, ha kivárja Hm - H7 Em S van aki egyszerűen születik a világra Am - D G - Em Mindenki másképp csinálja Am - D G - Em Mindenki másképp csinálja Am - D G - Em Mindenki másképp csinálja Am - D G Mindenki másképp csinálja Van aki megmondja, hogy mit szabad Van aki nem teszi, amit nem szabad Van aki nem tudja, hogy nem szabad És van akiről nem értem, hogy mért szabad Mindenki másképp... Van aki imádja és elteszi Van aki örökli és elveri Van aki gyűjtöget, van aki megnyeri Van aki hamisítja, s van aki csak felveszi Mindenki másképp... Van aki hátulról tör előre Van aki vár, míg elfogynak előle Van aki tüntet és van aki kitüntet Van aki feltűnik s a talapzatra felülhet Mindenki másképp... Van aki virággal és gyengéden Van aki rohammal és keményen Van aki csellel, van aki csalással Van aki esküvel és akad aki lakással Mindenki másképp... Van aki kivetkőzik magából Van aki levetkőzik magától Van aki kénytelen, van aki képtelen Van akit ösztön hajt és van akit az értelem Mindenki másképp... Van aki felír és van akit leírnak Van akit meghívnak és akit behívnak Van akit fogadnak s van aki nem fogad Van akit felmentenek s akad aki ottmarad Mindenki másképp... Van aki ihletből, van aki hangokból Van aki magától, van aki másoktól Van aki eljátssza, van aki énekli Van aki megveti és akad aki élvezi Mindenki másképp...
G C Elmegyek, elmegyek, messze megyek, G C Egy kék asszony elvitte a szívemet, D - H7 Em Nem maradt utána más, csak egy dal, G7 C - D G C G C Nem maradt utána oh, más, csak egy dal. Szomorú kék volt az égő szeme, Szomorú kék volt és beszélt vele, Tudta, hogy nem látom többé sosem, Tudta, hogy nem látom oh, többé sosem, Szomorú kék volt az esőtlen ég, Elfordította már gyorsan fejét, Elfedte arcát és elment hamar, Nem maradt utána oh, más, csak egy dal. Ha jönne egy asszony, ki engem keres, Mondjátok meg, hogy a szívem üres, Magányból születhet tán még egy dal, Magányból születhet oh, tán még egy dal, Szomorú kék volt az égő szeme, Szomorú kék volt és beszélt vele, Tudta, hogy nem látom többé sosem, Tudta, hogy nem látom oh, többé sosem, Elmegyek, elmegyek, messze megyek, Egy kék asszony elvitte a szívemet, Nem marad utánam más, csak egy dal, Nem marad utánam oh, más, csak egy dal.
Am Hívok egy régi álmot C Várom, ki benne áll A Dm Álomarcú lány Dm Értem, ha szólal bennem F Érzem, ha megérint F7 Bb Álomarcú lány G E Mindig gondolj rám Átkarol, hogyha kérem Rámhajol, úgy mint rég Álomarcú lány Érzi, hogy miért is nézem Érti, hogy miért is fáj Álomarcú lány Mindig gondolj rám Szép, mint egy színes álom Kár, hogy csak néha lát Álomarcú lány Vállamra szál a hajnal Búcsúzik ő is már Álomarcú lány Mindig gondolj rám Am7 Álomarcú lány C7 Mindig gondolj rám F Lépj közel hozzám A7 Mindig gondolj rám Dm Vidd el éjszakám F7 Mindig gondolj rám Bb Álomarcú lány
C G/H Am Am/G Amíg te játszottál a téren, F C/E - Dm7 C G én billentyűket gyúrtam egy zongorán Am Am/G F C táncoltam egy kötélen és majdnem leestem. Dm7 G7 C \ S a nézőtéren rajtad nevettem. Még tizenöt sem voltam, s megőrültem már a dobokért átestél egy kanyarón és egy diplomán, illemórán és tánciskolán. És egyszer felgördült a függöny, és szemben ült a tisztelt publikum, eljátszottunk mindent, amit addig tanultunk, kivéve, mit akkor se tudtunk. Bb \ C \ A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián, Bb \ C minden hangot ismernek a zongorán, \ Am Am/G F C/E és ha néha-néha ezt nem is hallod meg, Dm7 G7 C \ mégsem vagyunk elcserélt fejek. Prágában a csilláron is lógtak, autogramhoz egy rúzs volt a toll, kétszázezer ember vagy egy meghitt klub, mindegy, hogyha szól a rock and roll. Varsóban elveszett a Somló, és zárva volt az információ, Locomotív tortát küldött egy híres szakács, s Chicagóban szólt a rádió. Londonban szótárt reggeliztünk, de jobban esett volna egy fasírt, Indián egy medvetalpat rendelt áfonyával, Józsi tegezett egy bölcs fakírt. Roppantul gyűlölök repülni. Én kimondottan tudom élvezni, szebbnél rosszabb szállodákban töltöm életem, telefonkönyv lett már a fejem. A Kicsi, a Nagy, az Arthur... Ültünk a járdán benzingőzben, Friscóról meg született egy dal, egy-két elfelejtett szóban sosem volt hiány és nem jött el az álomarcú lány. Én csak a kék asszonyt szerettem, és kotta nélkül játszom az életem. A tengelykezű félember még mindig látogat, de kértem már, hogy ringasd el magad. A Kicsi, a Nagy, az Arthur... Anna doktor ujja morze, írógépén nem volt zsé betű. Az erősítő beremeg, ha Arthur közeleg, a barázdáról leugrik a tű. Hordjuk a bal cipőt s a jobbat, kezünk írja és játssza a dalt, én mondom a dallamát és te a szövegét, tolni kell a banda szekerét. A Kicsi, a Nagy, az Arthur...
Em \ \ \ Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél C D Em \ Mégis másképp érted, mint ahogyan én Em \ \ \ Más a szó, ha mondod; más, ha hallgatod C D Em \ Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb Em \ \ \ Én tudom a dallamot, te tudod a szót C D Em \ Én mondom az igazat, és te mondod a jót Em \ \ \ Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó C D De mind a ketten várjuk azt az Em D6/F# G6 Am9 Elfogyott, elhagyott, elrabolt, ellopott H \ \ \ Egy-két elfelejtett szót Am D G Em Minden ember jó, kit megtalál egy szó Am D G - D Em Minden szó is jó, ha embernek való Am D G - D Em Minden ember más, de éppen ez a jó Am \ H7 Hát meddig várjak még, hogy felhangzik \ Em \ Egy elfelejtett szó? Érzem, amit érzel; látom, amit látsz Mégis másképp mondom, mint amit te vársz Gondolhatok bármit, előbb mondod ki Megbotlom egy kőben, s te fogsz elesni Én hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb Összeköt a cipőfűző - nem egy nagy dolog Ami nekem jó, az talán neked nem való De mind a ketten várjuk azt az Elfogyott, elhagyott, elrabolt, ellopott Egy-két elfelejtett szót Minden ember jó... Szóból vannak hidak két ember között A csend robbantja őket a fejetek fölött Mindenki mást érez minden szó mögött Ami nekem kéne, azt te nem tűröd Én mondom az igazat, s te mondod a jót Én tudom a dallamot, és te tudod a szót Ami neked jó, az talán nekem nem való De mind a ketten várjuk azt az Elfogyott, elhagyott, elrabolt, ellopott Egy-két elfelejtett szót Minden ember jó...
Szól a rádió, szól a rádió. D A7 Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe került, G D - =F#m Mikor az első szpíker izgatottan a mikrofonhoz ült. Hm F#m Érces hangja felszárnyalt és messzire repült, G A7 És egy hallgatóban megszólalt: - A próba sikerült! S a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító, És ott volt huszonháromban az első stúdió. És műsor gyanánt akkoriban az is megfelelt, Ha Marcal János segédtiszt egy nótát énekelt. D F#m-=Fm Em A7 ¦: Szól a rádió, szól a rádió. :¦ A Rádióról huszonnégyben feljegyezhették, Hogy az Állatkertből sugározta az első koncertjét. És a lemezgyártók átkozták a konkurenciát, Mely profit nélkül árulta a Kék rapszódiát. A közel lakó amatőrök tisztán hallották, Mikor a csepeli adó huszonötben jó reggelt kívánt. A magasba szöktek mindenféle furcsa antennák, És egy ügyes diák detektoros vevőt fabrikált. ¦: Szól a rádió, szól a rádió. :¦ A hőskorban már megtanulta minden bemondó: Tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó! Vass Hortenziát és Filotás Vilit kevesen ismerték, Azt tudta minden hallgató, hogy a hangjuk milyen szép. S gyermekek a dobozban a bácsit keresték, S a nagymamák a politúrját szépre vikszelték. A postások a vevőktől az adót beszedték, És fizetni kellett egyformán a jó és rossz hírért. ¦: Szól a rádió, szól a rádió. :¦ A szokott időben - vezet a listán - három perccel múlt - Ötödik szám a hatvanhármas - kissé beborult, Elnézést, a vihar elvonult! Vonul a front - közepes termés - nem hajózható - Újpesten kábé mínusz húsz fok és eső várható - Ha nem tetszik, hát kikapcsolható. ¦: Szól a rádió, szól a rádió. :¦ S ma sztereóban fogható és ebben az a jó, Hogy a két oldalról egy időben más-más hallható. A nagyzenekar hangzásában éppen az a szép, Ha középen ülsz és jól figyelsz, már teljesebb a kép. S néha zavar minket, s néha gépek zavarják, Már zsebre vágjuk, s ha rosszul figyelsz, ő is zsebre vág. Szép időben minden műsor tisztán fogható, És a programban a régi dal is újra hallható ¦: Szól a rádió, szól a rádió. :¦
Em - A D Én a szívemet adtam neked D - E7 A És az árából vettünk egy labdát G A - E7 | | És mi együtt játszottunk éveken át D - A Hm - Ugye, mi jóbarátok vagyunk, H0 D6 - A D Ugye, mi jóbarátok vagyunk? Én a zenémet adtam neked De az árából nem kaptunk semmit És mi együtt árultuk éveken át Ugye, mi jóbarátok vagyunk, Ugye, mi jóbarátok vagyunk? D Gmaj Tudod, az első pofon a legnagyobb F#m7 Em7 Aztán a többit lassan megszokod D Gmaj Tudod, az első pofon a legnagyobb F#m7 Em7 \ Aztán a többit megszokod Én a kezemet adtam neked És az árából vettünk egy hintát És mi együtt ültünk benne éveken át Ugye, mi jóbarátok vagyunk, Ugye, mi jóbarátok vagyunk? Tudod, az első pofon a legnagyobb... Én a pénzemet adtam neked De a pénzemért nem kaptunk semmit És mi együtt néztük a kirakatot Ugye, mi jóbarátok vagyunk, Ugye, mi jóbarátok vagyunk? Én a fülemet adtam neked De te hallottál valamit rólam És mi nem beszélgettünk éveken át Ugye, mi jóbarátok vagyunk, Ugye, mi jóbarátok vagyunk? H0 Hm A D ¦: Ugye mi jó, ugye mi jó, ugye mi jóbarátok vagyunk :¦ H0 Hm A G D Ugye mi jó, ugye mi jó, ugye mi jóbarátok vagyunk?
¦: Dm Gm7-Am7 :¦ Dm Gm7-Am7 Volt egy faltól falig ház Dm Gm7-Am7 Ó, ez embertelen gáz Dm Gm7-Am7 És volt egy huszonéves láz Dm Gm7-Am7 Ó, ez embertelen gáz Dm És besurrantunk az öreg házba Gm7 - Am7 Dm Hogy szeressük egymást minden délután Gm7-Am7 Ó, ez embertelen gáz Dm És szeretőt, inget, hitet cseréltünk Gm7 - Am7 Dm A törvénytelen éjszakák után Gm7-Am7 Ó, ez embertelen gáz De jött egy zubbonyszínű gép, Ó, ez embertelen szép! És jött sok féktelen kerék, Ó, ez embertelen szép! Én fogcsikorogva forogtam köztük, És fogadkoztam, hogy nem esem, nem esem szét, Ó, ez embertelen szép! És megcsiszoltak, és dörzsölt lettem, És simára kopva nem pörgök be rég, Ó, ez embertelen szép! Dm - Gm7 Am7 - Dm Van, ami annyira esztelen, Dm - Gm7 Am7 - Dm Hogy csakis meztelen jó. Dm - Gm7 Am7 - Dm Van, ami annyira esztelen, Dm - Gm7 Am7 - Bb Hogy csakis meztelen jó. | Meztelen jó. ¦: Dm Gm7-Am7 :¦ És jött a garázsigazgató, Ó, ez embertelen jó! És jött sok defektfoltozó, Ó, ez embertelen jó! A kerékkötőt azt kerékbe törték, Vagy kereket oldott jó időben még, Ó, ez embertelen szép! Vagy kereken kimondta, kertelés nélkül: A kevés az nekünk mindenből elég. Ó, ez embertelen szép! Bb - C C#0 - Dm Embertelen szép, embertelen jó, Bb - C C#0 - Dm Embertelen jó, s embernek való. Bb - C C#0 - Dm Embertelen szép, de embertelen jó, Bb - C C#0 - Dm Embertelen jó, s embernek való. Nincs e dalban semmi baj, Ez egy embertelen dal. Nincs se tőr, se rács, se fal, Ez egy embertelen dal. És nem akar senkinek semmi rosszat, Mert sima, és sehol, senkit nem zavar, Ez egy embertelen dal. Csak virág virít a vidám réten, S a világon minden vétket eltakar, Ez egy embertelen dal. Van, ami annyira esztelen... Embertelen szép...
C10b \ Nevét se tudom még, kezét se fogom még \ \ És csak azt tudom, hogy ő még csak most tizennégy \ \ A papa vigyáz rá, a mama vigyáz rá F - Eb Eb =Bb- C Nem tudja mi vár, mi vár, mi vár rá C10b \ F-Eb Eb=Bb-C Én nem is figyelnék, és nem is nevetnék Ha nem tudnám, hogy ő még csak most tizennégy Nem hisz a mesében, ez van a szemében Nem tudni mi van, mi van a fejében G \ Nem neked való még az éjszaka F7| | Siess haza, vár a mama G \ Későn érsz haza, nincsen vacsora F7| | Siess haza, vár a mama Nem neked való még az éjszaka Siess haza, vár a mama Későn érsz haza, nincsen vacsora Hiába keresnéd, hiába szeretnéd Erre azt mondja, hogy ő még csak most tizennégy Ha egyszer megnézed, tudja, hogy mért nézed Nevetve tovább, tovább, tovább megy Ne nézz rám, ne nézz rám Ne nézz, ne nézz, ne nézz rám Ne várj rám, ne várj rám Ne várj, ne várj, ne várj rám
C F És mi arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk C G7 C Életünkön át, életünkön át. Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk, Induljunk tovább, induljunk tovább. C F C Holnapodnak minden kulcsa két kezemben van, C F C Nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam. Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk, Boldogok legyünk, boldogok legyünk. Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket, Hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk. Mint a mécses világítson egész életed, Fordulj felém, ha megérted, mit mondok neked. Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk, Nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj. Arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk, Játsszunk még tovább, játsszunk még tovább. Nánánánáná... Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk...
C Em Madarak jönnek, madarak jönnek, F G Halálesőt permeteznek, C Em Madarak jönnek, madarak jönnek, F G Fekete könnyel megvéreznek. C \ Valaki mondja meg, milyen az élet, F C Valaki mondja meg, mért ilyen, C \ Valaki mondja meg, mért szép az élet, F C Valaki mondja meg, miért nem, C \ Valaki mondja meg, mért jó az ember, F - E Am Valaki mondja meg, miért nem, C G Valaki mondja meg, mért lesz gonosszá, F C Valaki mondja meg, miért nem. Madarak jönnek... Valaki mondja meg, kinek kell hinnem, Valaki mondja meg, kinek nem, Valaki mondja meg, ki hova érhet, Milyen az íze az élet vizének, Valaki mondja meg, a hosszú évek Mért tűnnek úgy, mint egy pillanat, Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt, Valaki mondja meg, hol marad. Madarak jönnek... Valaki mondja meg, hogyan kell élni, Apám azt mondta, ne bánts mást, Valaki látta, hogy bántottalak már, Valaki látta, hogy bántottál, Valaki mondja meg, miért vagyunk itt, Anyám azt mondta, hogy boldog légy, De anyám azt nem mondta, mért nem e földön, Anyám nem mondta, mondd miért. Madarak jönnek...