Am Em Dm Em
Tegnap erre látták Jancsit és Juliskát
Am Em Dm Em
Hófehérke éppen Robin Hooddal sétált
Dm Em Dm Em
Bemegy a városba a vasorrú bába
Dm Em F G
Fellép a TV-ben - kell a pénz kalácsra
Am Em Dm Em
Mesél az erdő, mesél az erdő
Am Em Dm Em
Mesél az erdő, mesél az erdő
Nagymamához indul kosárral Piroska
Ismeri a mesét, de vágyik a tilosba
Mondja a rókának, milyen szép a farkad
A farkas fejére varázsoljunk szarvat
Mesél az erdő...
Itt jön Ludas Matyi, libáját megette
Hátrányos helyzetű, nem jár egyetemre
Gyerek marad mindig, hősnek kissé gyenge
Akárki meglássa, színész lesz belőle
Mesél az erdő...
Igyekszik Ljudmilla, átvág a tisztáson
Átugrik könnyedén egy alvó partizánon
Aknamezőn szökell, le sem ér a lába
Furfangos Nyesztyerka barlangjába várja
Mesél az erdő...
F
Túl az Óperencián történt az eset
F
Kis Piroska nagymamához igyekezett
Bb
Kicsi kosarában, mely a karján fityeg
F
Tojáspótló, műlekvár és cukorjegyek
C7
Mindezekből vitt magával egy keveset
H Bb |
Nagymamájához igyekezett
Száz veszélyt takar a sűrű erdő, berek
Mit tehet egy ártatlan, tudatlan gyerek
Mikor a sors rá egy ilyen nagy bajt uszít
Kiugrik a farkas, s mondja: Adj egy puszit!
Pusziért egy gyönyörű új ruhát veszek
S egy szép lakást is berendezek
F Dm Gm C7
Üsse kő ooahh Gondolja Piros
F Dm Gm C7
Üsse kő ooahh Habár ez tilos
F Dm Gm C7
Üsse kő ooahh Ha nem is csinos
| (C)
Nincs aki szememre hányja, egy a fő, hogy van dohánya
Jó leszek ooahh Feleli legott
Jó leszek ooahh Puszit is adok
Jó leszek ooahh Na de mit kapok
Ruhát, cipellőt, harisnyát és kalapot
Most a farkas elővett egy csekkfüzetet
És a sűrű puszik között egyre csak fizetett
Addig vett új ruhát, cipőt és kalapot
Míg a szegény farkas végül felfalatott
Eddig tart a mese kedves, jó publikum
Itt a vége fuss el véle bum-bu-bu-bumm
Oooooaaaaahhhhh!!!!
D A
Édesen alszol, zörren az ablak,
Hm
Megjött a parancs, rögtön induljak
G
Melegbe' fekszel, friss bőröd álom
A
Miattad kelek, érted csinálom
Nyakadban arany, takaród prémes
Hogy tudsz ölelni - dolgozni rémes
Kéne egy fiú, de félted a melled
Szép vagy és hiú, kincsed a tested
D G A D
Teérted hajtok, mindened meglegyen
Hm G A
Nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem
A kutyától félek, a vértől hányok
Mindig lenéztek engem a lányok
Nem vagyok senki, űzöm a vadat
Másoknak hajtok, mások hajtanak
Nem győztem soha, most sem nyerek
Nem tudok ölni, de nem is merek
Járom az erdőt, vadakra esek
Csak hajtó vagyok, ne lőjetek
Teérted hajtok...
G \ \ C- Bb
Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
G \ \ C - Bb
és hű barátom egy akadt: a köd.
G \ \ C- Bb
Rakott tálak közt kivert az éhség
G \ \ Bb - H
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
C \ \ F - Eb
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
C \ \ C - Bb
s szájam széléig áradt már a sár,
G \ \ C- Bb
utam mellett a rózsák elpusztultak
G \ \ C - Db
s leheletemtől megfakult a nyár,
D \ \ D-C
csodálom szinte már a napvilágot,
D \ \ D - Db
hogy néha még rongyos vállamra süt,
C7 \ \ C7-Bb | |
én, ki megjártam mind a hat világot,
| | | G \ \ C - Bb
megáldva és leköpve mindenütt.
Fagyott mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben felnevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s megöltem mindent, amit szeretek.
Fehér derével lángvörös hajamra
s halántékomra is az ősz feküdt,
és így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.
S bár nincs borom, hazám, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egyszer nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, Francois Villon, fekve -
megáldva és leköpve mindenütt.
Am - Am = E Am - Am = E
Ram pa-pa-pa pam pam Ram pa-pa-pa pam pam
Am E F - E Am - Am=G
Hatot rúgtunk Angliának, olyan mint egy álom,
C G C E7
A mi hazánk nevét zengik szerte a világon,
Am - G F - E
Szepesi Gyuri volt a magyar nép szeme,
Am F = E - Am
A rádió mellett együtt éltünk vele.
Ram pa-pa-pa pam pam...
Kocsis, Czibor, Bozsik Cucu, nagy labdaművészek,
Ezt közelről látták az angol hátvédek,
Hidegkúti, Puskás Öcsi gondoskodtak róla,
Hogy a labda hatszor jusson a hálóba.
(G) C G7
Sej! Túl a Don-kanyaron, Isonzón, Mohácson,
Am E7
Büszke most a magyar, zengik a világon,
Am F E7 Am=E-Am
4:2 a félidőben, a végén 6:3!
Ram pa-pa-pa pam pam...
Minden magyar dolgozó nő tudja benn a gyárban,
Ez a nem várt nagy győzelem a békét szolgálja,
Munkaversenyt hirdet a Szedlacsek Jutka,
Így hatott egymásra a sport és a munka.
Ram pa-pa-pa pam pam...
Köszönjük a hat gólt, a pompás győzelmet,
Kedves magyar fiúk, a szívünk veletek,
Felétek száll hálánk, boldog lázban égünk,
S velünk együtt boldog a mi bölcs vezérünk.
Sej! Túl a Don-kanyaron...
Ram pa-pa-pa pam pam...
Gyarmatai vérét szívja a Brit Birodalom,
Mégis hogy megroggyant e szép őszi napon,
A híres oroszlán áll a gyászos ködben,
A béketábor meg piros-fehér-zöldben.
Ram pa-pa-pa pam pam...
Hatszáz csille szénnel több jön a bányából,
Az öntudatos vájár ma százasával számol,
Nevezetes év lett ez az ötvenhárom,
Győzelmet arattunk a kapitalistákon.
Sej! Túl a Don-kanyaron...
¦: 4:2 a félidőben, a végén 6:3 :¦
Em D Em D
Viharban születtem, jó időre várok
C G Am H
Hosszú útra mentem, de itt közel járok
Em D Em D
Átok ült apámon, egy fán lógott vele
Utolsó reménye, a koldusok hercege
Mohácson meleg volt, Világoson sötét
Aradon úgy féltem, megléptem mielébb
A Balaton mellé stoppal jártam sokat
Szárszón nem nyaraltam, jön a tehervonat
Viharban születtem, világ végén alszom
Ne bántsatok engem, mert én nem haragszom
Am \
Elkártyáztam a gyönge szívem
E7 \
Suhogasd le a szoknyád, Hajnal
\ \
Pálinkát lehelek rád szelíden
\ Am
Megháglak nehezen, halkan.
Jöjj Oroszország, vodka virága
Nevetés nékem a véred
Pincefehérek a volgai fák
Tejszínű szűz ez az élet
Dm Am
Lebukik fejem és úgy zokogok
E7 Am
Haloványul bennem a bánat
Dm Am
Veretik körülöttem az ősi dobot
E7 Am
Szaladok, Hajnal, teutánad
Ez a csontpufogás, ez a hanti rege
Hitemet hirdeti híven
Katatón bálvány légy fekete
Hiszen elkártyáztam a szívem.
Am G
Időm kevés, mégis hajt valami tovább
Am Em
Kormos városomban rám nem várnak csodák
F G
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban
F \
Új filmeket adnak a régi mozikban.
Am G
Fáztam eleget az utcák kövén
Am Em
Falhoz dőlve rád vártam én
F G
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
F Am Em
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
Am G
Titkaim nem őrzi senki meg
Am Em
De szívemben a dal megmarad nekem
F G
Újra átélem örök hangjait
F Am Em
Ha szól az ének, álmodom a világot veled
F = G - C
Álmodtam egy világot magamnak
F = G - Am
Itt állok a kapui előtt
F = G C
Adj erőt, hogy be tudjak lépni
F = G Am \
Van hitem a magas falak előtt
Fáztam eleget..
Álmodtam egy ....
Am Am/G F \
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Am Am/G F \
Visszamenne de ő már nem kell
C Am Dm
Érzi hálátlan lett sorsa
Em7 F \
Keserű könnye arcát mossa
Arra gondol őt ki szerette
Ha szerette, el miért engedte
Vissza nem jön többé soha
Bárcsak békén hagyták volna
Am F
Minden hajnal övé marad
C Am
Látja szállni a madarakat
Am F
Hosszú-hosszú ideje vár
C Am
Nem számolja a napokat már
C Am
¦: De amíg él el nem felejti
Em Am Bb F-G
Hogy a múltat ki nem tépheti szívéből :¦
Megállt egyszer s visszanézett
Nézte-nézte a messzeséget
Sárga lámpák jelzik útját
Otthon hagyta minden múltját
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Tudja jól, hogy ő már nem kell
"Ég veletek " - mást nem mondott
Szeme túlragyogott minden csillagot
Minden hajnal...
Em C7
Magányosan állok egy sötét udvaron
G C7
Egy régi ócska lámpa csendesen lobog
D Em
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
C D
Kevés a hely, ahova léphetek
Em C7
A sarkon áll egy alak, rám vigyorog
G C7
Szólni nincs kedvem hát tovább indulok
D Em
A régi téren talán vár még valaki
C D D7
Vele jó lesz egy cigit megosztani
G Em7
Egyszer egy szép napon, tudom,
F D
hogy elhagyom a várost, ahol élek
G Em7
Mindent itthagyok, mit Miskolc adhatott
F D \
Igen holnap, holnap indulok
Em C7
Talán csak megszokásból indultam tovább
G C7
Mereven bámultam a házak ablakát
D7 Em
A pályaudvar, á, egy megszokott állomás
C D
Az egész egy furcsa látomás
Em | C7
Aztán csend, és újra csend
G C7
A sárga hold álmosan figyel
D7 Em
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt
C D D7
Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt
Egyszer egy szép napon...
Am C Am6 Dm7
A kör közepén állok, körbevesznek jó barátok
Am Em Am F-G
Körbevesznek jó barátok és rosszak
Am C Am6 Dm7
A kör közepén állok, így könnyen eltaláltok
Am Em Am F-G
Így könnyen eltaláltok, rosszak
C G Am G
¦: Ha egyszer odébbállok a kör közepéről majd hiányzok
F Em Am \ \ F-G
Rám többé nem találtok, rosszak :¦
Bohóc vagyok, de bátor, pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom, kaptam
Nem adom fel tudjátok, láthatatlan lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok rosszak
Hitványok az álmok, ha mindent eltakartok
Fekete függöny mögé zavartok, rosszak
Könyöröghetek bárhogy, éles késsel rám vadásztok
Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak
Am - D2 Am
Minden perc egy nehéz nap
Am - G Am
Minden nap egy hosszú év
F Am
Mögöttem már annyi érzés
C - Hm E7
Előttem még oly sok év
Volt már úgy, hogy mennem kellett
S nem tudtam, hová érkezem
Lehunyt szemmel azt reméltem
C - Hm Am \
Hogy egy dal segít nekem
És jött egy furcsa érzés
Vad erővel elkapott
Igen, úgy éreztem, kezeimmel
C - Hm E7
Elérhetném a napot
Azért volt oly különös
Minden fénynél színesebb
Egész nap égett bennem
C - Hm E7 \
Egy dal szüntelen
Fmaj - G Am
¦: Minden sarkon álltam már
D2 - G Am
Minden lépcsőn ültem már
F
És ha elrúgtam egy követ
Am F - G Am \
Amerre gurult, arra mentem tovább :¦
C \ \ Dm
Ha végre itt a nyár, és meleg az idő,
Dm - G7 Dm - G7 Dm - G7 C
Az ember strandra jár, mert azért van idő.
\ \ C - C7 F
Míg anyu öltözik, az apu ideges,
F - F#0 C - Am7 D7 - C#0=D7 G
Hogy olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz.
C Dm
Jaj, úgy élvezem én a strandot,
Dm6 - G7 C
Ottan annyira szép és jó,
A7 Dm -
Annyi vicceset látok, hallok,
D#0 G7 - Am=G7 C
És még bambi is kapható.
A strandon az is jó, hogy van még sok gyerek,
És van homokozó, és labdázni lehet.
Csak azt nem értem én, sok néni mért sikít,
Ha véletlenül egy labda épp egy bácsira ráesik.
Jaj, úgy élvezem...
De apukára is én azért ügyelek,
És mindig odavisz a lelkiismeret,
Ha fekszik a napon és izzad már szegény,
Kis vödröm vízzel megtöltöm és rálocsolom mind én.
Jaj, úgy élvezem...
De este szomorú a hazafelé út,
Mert otthon az anyu a fürdőkádba dug.
Bár volt vele ezért már igen sok vitám,
Mert ki hallott még ilyen dolgot: fürdeni strand után?
Otthon nem szeretem a strandot,
Abban semmi se szép, se jó.
"Gyorsan mosdani!" - mást se hallok,
És még bambi se kapható.
C \
A munkának vége, kijössz a gyárból,
G \
Egy vodkától erős vagy és bátor,
C \
Egy részeg fazon a kezed után nyúl,
G \
S nem tudod miért, de jól belerúgsz.
Mer' elfogyott a türelmed már,
Pedig szabad a csók, szabad a tánc,
Száz éve Párizsban az volt a jó,
A kommün ezért kötelet adott.
F C
¦: Nyolc óra munka, Nyolc óra pihenés
G C
Nyolc óra szórakozás. :¦
A kocsmában, ott van a nagy élet,
Tompulnak az agyak, élesek a kések,
Sűrű a levegő az olcsó sör szagától,
Eleged van már e kibaszott világból.
Nyolc óra munka...
A munkának vége, kijössz a gyárból...
Nézed, mi folyik itt,
Ami befolyik, az rögtön kifolyik,
A világos sörtől savanyú a szád,
Nem ígéri senki, hogy jobb élet vár rád.
Nyolc óra munka...
C Am
Ma már csak emlék,
F G
Mikor még nem voltál.
C Am
Az volt az igazi nyár
F G
Az idő oly gyorsan száll
Amikor nem vagy itt velem,
Elfog a rettegés.
Minden kis zajra felébredek,
Mert azt hiszem megjöttél.
Mikor megjöttél, rögtön ősz lett,
Majd hirtelen tél,
Más lett a föld és más a világ,
Havat hord a szél.
C Am
¦: Azok a boldog, szép napok, ég veled!
F G
Te nem tudod, milyen jó nélküled :¦
C Am F G
Te nem érzed,
Nem érzed azt a kínt,
Amikor éjjel itt maradsz,
Magányról álmodik a remény.
Azok a boldog, szép napok...
A legszebb pillanat, amikor búcsúzunk
És a vonatra felszállsz
Könnyes szemmel arra gondolok,
Hogy nehogy lemaradjál
Jönnek a boldog, szép napok...
A \ Hm E
Még ma este én a hídon,
D E D E
bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
A \ Hm E
Vízbe dobom a kalapom,
D E D E
bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
G | E
Azazhogy: kalap nélkül megyek majd haza,
D E D E
bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
G | E
Legyen ez életem utolsó gesztusa,
D E D E
bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
Otthon majd kinyitom a gázt...
S ha átszólnak, hogy mit csinálsz...
Hogy értsenek, tagolva majd így szólok át...
Épp tovább rontom az öngyilkos statisztikát...
S mert napközis épp a gyerek...
Csöpp kis ágyán elheverek...
És ott idézem fel majd apát és anyát...
Kik szintén rontották az öngyilkos statisztikát...
S mert - mint tudjuk - büdös a gáz...
S ételszagtól büdös a ház...
Majd elhagyott szerelmem parfümjét szívom...
És arra gondolok, hogy milyen jó volt a hídon...
Mert: még ma este én a hídon...
Lesz egy remek mozdulatom...
Azazhogy: vízbe dobom a kalapomat...
Mindig imádtam az ilyen gesztusokat...
C-C/H Am G \ Am \
Am Dm7 Am \
Kéne egy dal, miben egy ház szerepel,
Am Dm7 Am \
Érzelmes dalban egy szülői ház.
C Am Dm6/H Am \
Ám mit csináljak, ha e ház nem létezett.
C Am Dm6/H Am \
Éneklek másról e ház helyett.
Kéne egy dal már, hogy hív a szülőföld,
Hőn vágyott táj, mely az én hazám.
De úgy alakult, hogy nem hívott soha.
Hát éneklek másról, ha nem hí a haza.
Jól tudom, kéne anyámról is egy dal,
Ősz hajú asszony lenne benne anyám.
Ám az én anyám nem drága anyu.
Úgy vélem, sajnos, nem dalba való.
A D E A
És dal kéne arról, hogy énekelni jó,
A D E A
Számos baráttal, nagy asztalok körül.
C Am Dm6/H Am \
Ám nincs egy este, ami mindenható.
C Am Dm6/H Am \
Így hát az ének nem dalba való.
Lám lett egy ember, aki már nem is énekel,
Jól tudja: nincs ház, nem hívja haza.
És itt egy dal, ami nem dúdolható,
Mert nem dalba való, nem dalba való.
C-C/H Am G \ Am \ Am|
G C G - C G
Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló,
Am G Am - D7 G
Ott végre révbejutnánk, ott lenne élni jó.
G C G - C G
Ott senkit sem zavarnánk, s a jótékony sötét-
Am G Am - D7 G
ben csak azt figyelnénk, mit súg a bányalég.
G C G C
Mondd, mit súg a bányalég,
G C D7 G
Hogy bújj hát még-még közelébb.
G C G C
Enyém vagy, és én a tied,
G C D7 G
Míg halk dalt dúdol a bányalég.
G C D7 C
Bambodoro-bambodoro-bambodoro-bom
G C D7 C
Bambodoro-bambodoro-bo-bom-bom.
Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló,
Csak ennénk és ürülnénk és azt mondanánk: hahó.
Most biztosan szeretnek, kik élnek odafönt,
És mosolyognak rajtunk, s az életük öröm.
S ha hozzánk lejönnének, lenne kézfogás,
Hisz végre révbeértünk, révbe - nem vitás.
Itt senkit sem zavarunk, s a jótékony sötét-
ben csak azt figyeljük, mit súg a bányalég.
Mondd, mit súg a bányalég,
Hogy csókra csók és közelébb.
Enyém vagy, és én a tied,
És halk dalt dúdol a bányalég.
Bambodoro-bambodoro-bambodoro-bom
Bambodoro-bambodoro-bo-bom-bom.
Am/E \
Am \
Ott én elszúrtam pont '88-ban
G Am
Elvettem feleségül Marit
Am \
Pont '88-ban, március hóban
G Am
Midőn a politika szakít
S a komcsik pártja megy új irányba
S velük a Mari apja, aki
A régi gárda kemény titánja
És pont az ő lánya volt Mari
Március hóba' ütött az óra
Elvettem épphogy ezt a Marit
S még aznap este majd hanyattesve
Hallom az após pártja szakít
A D
Mondok apósnak: te aztán jó vagy
E A
Marha nagy politikus, öreg
A D
Az ember nősül, hozzádmegy vőül
E \
S bánja rögtön meg
Ha előbb mondod, hogy ti lekoptok
Hiába Marin a nagy didi
Popó hiába, ha komcsi lánya
Frász, aki elveszi
Sírt ott az árva, hogy így-úgy a lánya
De én csak rosseb aki megesz
Majd medvebőrre ketten ledőlve
Megittunk whiskyt három rekeszt
S ottan ledőlve, kissé enyhülve
Rászólok: tudod, hogy mit, öreg
Mit előbb mondtam, azt csak kínomban
Mondtam a Marit illetőleg
A whiskyd is jó, a lányod is jó
S azért, mert a pártod most szakít
S hogy én elszúrtam pont '88-ban
Nem balhézok itt
Mennek az évek, jönnek az évek
Azért a komcsik pártja kemény
Vonuljunk máma illegalitásba
Hátha van remény
Ugrott apósom, nagy régi sólyom
Mindene az illegalitás
Revolvert rántott és így kiáltott
De jó kis elvtársam vagy, Balázs
Bár én elszúrtam ott '88-ban
Egy komcsi házba mentem vejül
Azért az hőstett, hogy az időknek
Néha az ember szembeszegül
Az após pisztolyával megyünk illegalitásba
Megtanít, mi a vörös segély
Éj-nap összebújva, röplapokat nyomva
¦: Az ember a jég hátán is megél :¦
G-G=C G
G G - G/F#
Néhány lepedőt összekötve
D \
Leeresztettünk a földszintre
Em \ D-D4 D
És egy Ica nevű nőt így húztunk fel
Felhúztuk Icát a negyedikre
Én, a Feri meg a Bíró Imre
A rendészek így nem láthatták meg
Örvendezett a munkásszállás
Megszűnt a nők utáni rohangálás
Végre szereztünk egy állandó nőt
Em Hm
Mondta is nekünk a Bíró Imre
Em D
Bátor nő, mert a negyedikre
G \ D-D4 D|
Gyáva nő nem is merészkedne fel
És igaza lett az Imrének
Mert egy hét múlva a rendészek
Mikor lebuktunk, megdicsérték Icát
Az még csak hagyján, hogy kibírta
Hogy egy emelet birtokolja
És az is hagyján, hogy szekrényben élt
Ám az mégiscsak meghökkentő
Hogyan mászhatott fel egy szegény nő
A munkásszállás legtetejére
[Nahát erre aztán tényleg mondtuk nekik, hogy]
Néhány lepedőt összekötve
Leeresztettünk a földszintre
És szegény Icát mi így húztuk fel
[Huh!]
Így húztuk Icát a negyedikre
Én, a Feri meg a Bíró Imre
És egy szekrényben rejtegettük őt
Elvitték Icát a rendészek
Kit az emelet így becézett
Te vagy a legelső állandó nő itt
Szomorkodott a munkásszállás
Jöhet a nők utáni rohangálás
Em A D-D4 D|
Elment az egyetlen nő, ki állandó
Em Am Em \
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Em D - Am Em \
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
D C
Itt van a város, vagyunk lakói
D C Em \
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Házakon rések, azon kilépnek
D C \ Em \
Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Tócsák tükrében magukat nézve
Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Am \ Em \
Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt
Am \ Em \
Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt
Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat
Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt
Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres
Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves
A fekete lyuk egy nem létező égitest
Három év múlva nem vagyok hadköteles
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itten, maradunk itt, maradunk
Em A Em \
Róla szólt az összes tánczene
Em - A Em - A Em \
Ő volt rég a parkett ördöge
Em A Em \
Cikázott a lába meg keze
Em - A Em - A Em \
Mással nem ment el lány, csak vele
D \ Em
Sarokból bámulták, csókolták lába nyomát
D \ Em
Veszettül áttáncolt ezeregy vad éjszakát
D \ Em
A haja röpködött magasan feje felett
D \ Em \
Telihold lehetett, amikor megszületett
Ő volt rég a parkett ördöge
S találd el azt, hogy mi lett vele
Aki rég az éj császára volt
Főorvos a MÁV-korházban most
Éjszaka császárának vagyok a betege
Reumás vagyok, így lettem az esete
Éjszaka császárának vagyok a betege
Most mondd meg, hitted azt, hogy ez lesz majd ővele
Ő volt bíz a parkett ördöge
Egy tánczene sem szólt nélküle
A lányok szája forrón nyílott szét
Ha meglátták a parkett ördögét
S orvosi köpenyben szembejött éj hercege
Ott a MÁV-kórházban, nézem, hogy mi a fene
Esküszöm, azt hittem róla, hogy régen halott
És a múlt kísértete jön a köpenyben ott
A régi zene még fülembe cseng
Széjjelnyílt a tömeg, ha megjelent
Azért nyílt a tömeg előtte szét
Mert imádtuk a parkett ördögét
S kérdezi: "Na kérem, hogy van az izülete?"
Ott a MÁV-kórházban a parkett volt ördöge
S miközben bámulom az éjnek volt hercegét
Mondom, hogy szaggat még, de most már csak kicsikét
Ő volt rég a parkett ördöge
Ha rámozdult, mint veszett fene
Úgy járt neki lába meg keze
Hogy úgy hívtuk, hogy parkett ördöge
Legendás sztorikba foglalták az ő nevét
Ezeregy mellbimbó dicsérte varázskezét
És most meg azt mondja a MÁV-kórházban nekem
Hogy neki valahogy gyanús az izületem
Vegyes érzelmekkel mentem el
Kérdezek, de senki nem felel
Azt kérdem, vajon meggyógyít-e
Engem majd a parkett ördöge
Azt kérdem, vajon meggyógyít-e
Engem majd a múlt kísértete
Azt kérdem, vajon meggyógyít-e
Bárkit is a múlt kísértete