Nagy Időutas Kézikönyv

Mint azt már a korábbi fejezetekben is kifejtettem az egyes igeidők képzési módja aszerint módosul, hogy a saját természetes időnk aspektusából használjuk-e őket, vagy a további jövő egy későbbi időpontjából visszapillantva vagy a további múltból. Ezeket az eseteket a múltban lejátszódó, még be nem következett esemény folyamatos befejezetlen jelen szabályos múlt idejű alakjainak képzésénél is figyelembe kell venni. Az első esetben, tehát amikor a saját természetes időd aspektusából szemléled az eseményeket teljesen világos, hogy akkor használod ezt az igeidőt, mikor az adott esemény úgy van, hogy majd bekövetkezik veled a múltban, még mielőtt sikerülne elkerülnöd azáltal, hogy visszaugrottál a jelenbe, hogy elkerüld az adott dolog bekövetkezését. Ilyenkor a létige jelen idejű feltételes alakjához hozzákapcsoljuk múlt idejű főige folyamatos befejezetlen jelen idejű alakját, végül hozzá tesszük a közben névutót.
Pl. Ő levén látott vala közben az egész Univerzumot maga körül.

A második esetben, vagyis ha a további jövő egy későbbi időpontjából visszapillantva nézed a történteket, akkor kell a múltban lejátszódó, még be nem következett esemény folyamatos befejezetlen jelen szabályos múlt idejű alakjait használnod, amikor az adott esemény úgy lesz, hogy be fog veled következni a múltban, még mielőtt elkerülnéd azáltal, hogy előreugrottál a jövőbe, hogy megismerd az adott dolog jövőre gyakorolt hatását. A képzés ebben az esetben: a létige jövő idejű feltételes alakjához hozzátesszük a múlt idejű főige folyamatosan befejezetlen jövő idejű alakját, majd a folyvást névutót.

Pl. Ő lenne láta fog vala folyvást az egész Univerzumot maga körül.

Az utolsó esetben pedig, mikor a további múltból szemléljük az eseményeket, akkor használjuk, mikor az adott esemény úgy következett be veled a jelen egy hátravetett pillanatában, hogy visszaugorván a múltba el tudta kerülni, az adott dolognak a múlthoz képest a jövőben még be nem következett hatását. Az igeidő képzése tehát most: a létige múlt idejű feltételes alakja után a jelen idejű főige folyamatos befejezetlen múlt idejű alakja, végül az alatt névutó.

Pl. Ő lett volna lát volt alatt az egész Univerzumot maga körül.

Ez esetben ugyanis a múltban lejátszódó, még be nem következett esemény folyamatos befejezetlen jelen szabályos múlt idejű alakjai a további múltból szemlélve a régmúltat adja, melynek idősíkja azonban a jövő általi bekövetkezésének elkerülése, és ezáltal a jelenben való meg nem levése nyomán a szándékolt jövő múltban történt megléte által visszahajlik a jelenbe, azaz az adott igeidő csak a jelen idő folyamatosan befejezett múlt idejű alakjával fejezhető ki. Ellenkező esetben elveszne a valóban az időutazás során folytatott dialógusokban a szándékolt jövő múltbeli hátraugrásával az esemény bekövetkezetlensége, valamint annak folyamatos volta, hiszen az előidézett cselekvések bekövetkezésére hatással levő befejezett jelen múltra vonatkozó következmény a jelenbe történő előreugrás nyomán értelmezhetetlenné válna. Természetesen minden más esetben működőképes lenne a másik alak is.