Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek.
Megállok egy utcasarkon,
Merre tovább, melyik úton?
Elindulok, párat lépek,
Á, erre miért menjek én?
Bár tudnám, hova...
Lámpavasnak támaszkodva
Az embereket nézem sorra,
Fáradt arccal mind sietnek,
Találgatom, merre mennek ők.
Bár tudnám, hova...
Vannak, akik végigmérnek,
"Szép kis alak", így beszélnek.
A fejükre is állhatnának,
Érdekelni nem tudnának ők.
Bár tudnám, hova...
Sűrű köd, ha gyorsan felszáll,
Eszembe jut, hátha vársz rám.
Látod, már nem tétovázok,
Megyek hozzád, meg nem állok én.
És most már tudom, már tudom, már tudom, hogy hova megyek,
Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek,
Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek.
Azt mondtuk, megértheted, hogy
Keressünk egy jó kis helyet még ma,
Ahol a szomszéd elvisel,
S nem szól ránk a házmester.
Így aztán otthonra leltünk,
Nagy család, mind együtt élünk már.
Megosztjuk azt bárkivel,
S nem szól ránk a házmester.
A vadvirág felnő a ház falán,
Örül hogy él, igen.
Egy tábla lóg a házunk ajtaján,
Így nem zavar senki sem.
A lányokkal jól megvagyunk,
A konyhában rájuk hagyunk mindent,
És ha reggel mennek el,
Nem szól ránk a házmester.
A vadvirág felnő a ház falán,
Örül hogy él, igen.
Egy tábla lóg a házunk ajtaján,
Így nem zavar senki sem.
A lányokkal jól megvagyunk,
A konyhában rájuk hagyunk mindent,
És ha reggel mennek el,
Nem szól ránk a házmester.
Fekete kezek és fekete arc, Richard Wayne Fennyman,
Fekete, fekete, fekete hang, Little Richard énekel!
Little Richard énekel!
Hogyha hallom én, minden az enyém, sikítani akarok.
Ha behunyom, becsukom szemeimet, egy látomás szédít el.
Csillogó fekete lemezeken Little Richard énekel!
Little Richard énekel!
Hogyha hallom én, minden az enyém, sikítani akarok.
Ha behunyom, becsukom szemeimet, egy látomás szédít el.
Csillogó fekete lemezeken Little Richard énekel!
Little Richard énekel!
Little Richard énekel! Little Richard énekel!
Jó, hogy most itt vagy nálam, látod, hogy tiéd vagyok,
Jó, hogy most itt vagy nálam, feledni mégsem tudok,
Hisz még fáj, fáj, fáj, fáj,
Hisz még fáj, fáj, fáj, fáj,
Hisz még fáj, fáj, fáj, fáj minden csók!
Minden csók!
Oly váratlan volt, ami történt,
Tán nem is volt igaz, csak egy álomkép?
Úgy felejteném, ami fáj még,
Ígérd meg, nem hagysz el soha többé.
Légy kedves, úgy szeretném, nézd el, hogy nem mosolygok!
Légy kedves, úgy szeretném, nézd el, hogy szótlan vagyok!
Mert még fáj, fáj, fáj, fáj,
Mert még fáj, fáj, fáj, fáj,
Mert még fáj, fáj, fáj, fáj minden csók!
Minden csók!
Szép leányok, szép leányok, szép leányok ne sírjatok,
Hullanak már, hullanak már, hullanak már a csillagok.
És mi mégis, és mi mégis, és mi mégis itt vagyunk.
Légy a vendégünk, légy az emlékünk,
Ünnepeljük meg a nagy találkozást,
És hogy elférjünk, arra megkérünk,
Ne csinálj felfordulást.
Úgy vártam rá, ó azt elmondani nem tudom,
S hogy eljött elém, eloszlatta bánatom.
Azt hittem én, beköszöntött már az ősz,
Valóban már hulldogálnak a sárgult levelek,
De érzem még a nyári lázban égő szívemet.
Szép leányok...
Ne hidd azt, ó, ne, hogy letagadhatod,
Mások dolgoznak helyetted, míg szerepedet játszod,
Egész más most ez a világ,
Jobb lesz, ha végre már megérted,
Az idő lassan-lassan eljárt feletted.
Nem akarok állni, ha futnak a percek,
Nem akarok állni, ha fordul a föld.
Nem akarok állni, ha futnak a percek,
Nem akarok állni, ha fordul a föld.
Íróasztal mellett ülnek a jó emberek,
Jót akarnak tenni, ez nem vitás.
Azt mondják, a dolgot nem kell úgy elsietni,
Mi lesz, ha nem jó a számítás
Nem akarok állni...
Megpróbáltam sokszor magam leállítani,
Befogtam a számat rendesen.
De nem sokáig tudtam csendben üldögélni,
Más is van, ki erre képtelen.
Nem akarok állni...
¦: Na na na na na na na na na na na na na na na :¦
Elmegy a kugli egy este berúgni, mer'
Ő az a kugli, ki nincs fából.
Otthon az asszonya sír, mer' az ostoba
Kuglira nem hat a kérő szó.
Mert akit emberek fellökdösnek,
Annak az élete nem tisztul meg,
Kell az a kis pia bódulata,
Hogy a kuglira jöjjön a boldogság.
Virágzott a tér,
Amikor én még kissrác voltam,
Szűk utcák oldalán,
Bérházak udvarán.
Kicsit féltem én,
Amikor én még kissrác voltam,
Elvisznek engemet
Rossz arcú emberek.
¦: Akkor még bámultam a felnőtteket,
Azt hittem, jó lesz majd, ha egyszer én is nagy leszek. :¦
Nekem nem volt szabad,
Amikor én még kissrác voltam,
Őszintén hazudni,
Könnyezve nevetni.
¦: Akkor még bámultam... :¦
Ó, miszter Alkohol, emlékszel arra még,
Karjaidban tartottál,
És mégsem szerettél.
Rossz útra vezetted az életem,
Édes csókkal lezártad
Mind a két szemem.
Ó, nagyon szerettelek és hallgattam terád,
Minden meséd elhittem,
S mit tettél velem!
Ó, miszter Alkohol, a bajban elhagytál,
S rájöttem szépfiú,
Mennyit hazudtál.
Ó, miszter Alkohol, mindig hazudtál.
Gyere, gyere s felejtsd el, hogy szerettél már mást,
Talán én is elfelejtem a sok-sok csalódást.
Gyere, gyere, szoríts meg és legyél nagyon jó,
Amit nékem te tudsz adni, az ki nem mondható.
Ó, kisleány, drága kisleány,
Úgy látom, hogy megértjük egymást, igen.
Ó, kisleány, te nem vagy kisleány,
Jól tudod, hogy mit miért teszel velem.
Gyere, gyere s felejtsd el, hogy szerettél már mást,
Talán én is elfelejtem a sok-sok csalódást.
Gyere, gyere, szoríts meg és legyél nagyon jó,
Amit nékem te tudsz adni, az ki nem mondható.
Ó, kisleány, drága kisleány,
Úgy látom, hogy megértjük egymást, igen.
Ó, kisleány, te nem vagy kisleány,
Jól tudod, hogy mit miért teszel velem.
Sárika egy kicsikét nehéz lány,
De Sárikának a szeme szivárvány.
Mondtam neki, nélküle nem élek,
De Sárikának hiába beszélek.
Mondjátok meg, mit tegyek, ez így tovább nem mehet,
Én másra nézni nem tudok, és ő meg nem szeret.
Hát Sárika, mon' mér' vagy te ilyen lány?
Mondok neked valamit, figyelj rám:
Megőrülök érted, hát nem érted?
De Sárikának hiába beszélek.
Mondjátok meg, mit tegyek, ez így tovább nem mehet,
Én másra nézni nem tudok, és ő meg nem szeret.
Sárika, mon' mér' vagy te kegyetlen,
Ha máshoz jó vagy, énhozzám miért nem?
Felakasztom magamat teérted,
De Sárikának hiába beszélek.
Sárika a kötelet bogozza,
Kibontja és megköti hurokra.
Nyakam köré tekeri a kötelet,
És ettől kezdve többé nem beszélek.
--Happy end nincs? De van!--
Egy óra múlva Sárika az enyém lett,
Mer' tudtam én, hogy nem hiába beszélek.
Tudom, elmondva másképp hat minden
Félek, nem értesz engem majd meg
Keresem a szót, keresem a hangot
Keresem a szót, keresem a hangot
Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek
Mégis mindinkább érzem, hogy
szükségem van nagyon rád, rád, rád
Ó nagyon rád, rád, rád
Hidd el nekem
Ó, én már nem tudom, mi az mit érzek
Én már mindenben kételkedem
Keresem a szót, keresem a hangot
Keresem a szót, keresem a hangot
Így hát légy kicsit megértőbb, kérlek
Néha őszintén segíts nekem
Keresem a szót, keresem a hangot
Keresem a szót, keresem a hangot
Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek
Mégis megkérlek, ne menj el
ne hagyj el, egy kicsit várj, várj, várj
Egy kicsit várj, várj, várj
Türelmesen
Egy rendőr szólt, hogy így nem járhatok
Hosszú hajjal nem világítok
Igen, hosszú hajam sötét folt
Hát levágták hamar
Az ész a fontos, az ész a fontos
Az ész a fontos, nem a haj
Lehetek én akár krumplihámozó
Fő, hogy egy lány úgy szeressen
Ahogy nekem jó
Az emberek mind bámultak reám
Gúnyolódtak: fiú ez, vagy lány?
Igen, megmutattam, és azóta
Senki nem zavar
Az ész a fontos, az ész a fontos
Az ész a fontos, nem a haj
Akármilyen ruhát felvehetsz.
De tiszta szívvel piszkos nem lehetsz.
Hajad lehet hosszú és ha kopasz, az se baj,
Az ész a fontos, az ész a fontos,
Az ész a fontos, nem a haj.
Mért kell a szerelem
Hogy legyen miről írni
Mért kell a szerelem
Kell nevetni, sírni
Mért kell a szerelem
Hogy róla énekelj
Ne várj te addig, míg lemegy a nap
Keress most rögtön egy másikat
Éjjel, ha nincs fény és hideg a szél
Melléd lefekszik és téged kér
Mért kell a szerelem
Mert semmi más nem segít
Mért kell a szerelem
Hogy legyenek gyerekeid
Mért kell a szerelem
Mert olyan egyszerű
Valahol egy kis virág mosolyog, ha újra lát.
Leszakít, ha megtalál és díszcserépbe
tesz, hogy díszítse otthonát.
Valahol egy iskola nem is olyan nagy csoda,
Belejár a kisgyerekbe, nem a gyerek
jár bele az iskolába.
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat,
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat.
Valahol egy karosszék kicsit öreg, de még szép.
Alig-alig várja már, hogy átölelje
régen látott kedvesét.
Valahol egy sírhalom leszegényedett nagyon.
Szomorúan arra gondol, hány embernek
adott otthont fiatalon.
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat,
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat.
Nézz rám, emeld fel arcod
Nézz rám, s megértelek
Nézz rám, s ne szólj egy szót se
Mindent elmond a te szemed
Á... Á... Á...
Most azt hiszed, hogy hűtlen vagyok
Mért tagadsz, hisz ezt gondolod
És szólni mégsem mersz
Miért nem felelsz?
Nézz rám, ne hagyd, hogy kérjem
Nézz rám, ne fordulj el
Nézz rám, nyugodj meg, kedves
Itt vagyok és nem hagylak el
Nézz rám, emeld fel arcod
Nézz rám, s megértelek
Nézz rám, s ne szólj egy szót se
Mindent elmond a te szemed
Ha azt hiszed, hogy hűtlen vagyok
Jól tudom, hogy mért gondolod
Mert mindent elhiszel
Bármit mondanak
Nézz rám, emeld fel arcod
Nézz rám, s megértelek
Nézz rám, hiába próbál
Nem tud hazudni a te szemed
Szemétdomb, szemétdomb nem szégyenkezik
Egyre nő, egyre nő, elterpeszkedik
A szemétládák védett élete
A kosztermelés közszükséglete
Szemétdomb, szemétdomb a napfényt élvezi
A sok szemét, a sok szemét a levegőt mérgezi
A szemétládák munkamódszere
A piszkosítás elvi tétele
Szemétdomb, szemétdomb a hervadó virág
Hirdeti, hogy véget ér a rothadó világ
A szemétládák ősi jelszava
A szemétdomb a szemét otthona
Másnap továbbmentem, az autó, mint egy új száguldott,
És az sem zavart engem, hogy egy-két Mercedes elhagyott.
Brüsszelbe érve már hulla fáradt voltam,
S a szomjam is egyre nőtt,
Hát barátaimmal megittunk néhány sört.
Mikor felkelt a nap, én már Párizs utcáin bolyongtam,
S egy játékklubban ülve sok jó hanglemezt hallgattam.
A Szajna-parti lépcsőn egy sráccal beszélgettem,
Ki bágyadtan mosolygott,
És ajándék képpen egy dobozkát felémnyújtott.
Néhány nappal később vagy 2OO kilométer várt reám,
Késő este lett, mikor megpillantottam az óceánt.
Megdöbbenve néztem egy csodálatos sziklát,
Mit a hullámok törnek szét,
És rájöttem akkor, mily csekély egy földi lét.
Az idő egyre szebb lett, mikor Spanyolországon át utaztam.
Száraz, kihalt tájak s apró falvak közt haladtam.
Huescában aznap bikaviadal volt éppen,
S özönlött rá a nép.
Ez kegyetlen játék, itt halott, ki mellé lép.
Saint-Tropezban sajnos minden testrészem leégett.
S láttam, hogy az Isten mennyi szép embert teremtett.
Lenyűgözött engem Nizza, Monte Carlo
S a fényűző gazdagság.
Mégis, ne gondold kérlek, hogy csak ez a boldogság.
Egyre feljebb mentem, hol felhő borítja a hegytetőt.
Bevallom, még nyáron sosem láttam én hómezőt.
De vártam már a percet, hogy itthon legyek végre,
S egy éjjel ez megtörtént.
Most megosztom véled e csodálatos, szép élményt.