Lökd ide a sört, ide a sört, ide a sört,
Lökd ide a sört, ide a sört, ide a sört.
Az Arany Ökörben a haveri körben
A sikereim mind értékelik,
Mer' az a férfi, aki nem dől ki,
Vigasztal ez a hit.
Lökd ide a sört...
Szabad időmben a törvényes nőmmel
Jogok alapján rendelkezem (Jól megverem.)
S ne mondja senki, hogy mit kéne tenni,
Amikor én fizetek.
Lökd ide a sört...
Mondd el ami bánt, vesd le a ruhád,
Nem bűn ma már az, amit kérek.
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Hallod, hogy hív, hív az ének.
¦: Jöjj, ölelj úgy, kedvesem,
Ölelj úgy, hogy jó legyen.
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Úgy szeretlek, úgy szeretnélek. :¦
Jöjj, gyere velem, jöjj kedvesem,
Ne mondd, hogy nem, ha mélyen érzed,
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Szoríts meg jól, hogyha kérlek.
¦: Jöjj, ölelj úgy... :¦
Jöjj, ölelj úgy, kedvesem,
Ölelj úgy, hogy jó legyen.
¦: Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved :¦
Élj boldogan nélkülem.
Legyél sokkal boldogabb, mint velem.
Nem mondhatom, hogy hozzám jobb nem lehetnél,
Bár most már jól érzem magam.
Nem kell nekem, hogy válaszolj.
Nem kell nekem, hogy válaszolj.
Nem kell nekem megírnod azt, hogy szerettél.
Tudod, én így is jól érzem magam.
Élj boldogan nélkülem.
Legyél sokkal boldogabb, mint velem.
Nem mondhatom, hogy hozzám jobb nem lehetnél,
Bár most már jól érzem magam.
Nem kell nekem, hogy válaszolj.
Nem kell nekem, hogy válaszolj.
Nem kell nekem megírnod azt, hogy szerettél.
Tudod, én így is jól érzem magam.
Hidd el, hogy bánom már, őszintén bánom már,
Hogy hirtelen elküldtelek.
És most már kérem én, őszintén kérem én,
Hogy egyszer majd bocsásd ezt meg,
És mondd, ó, mondd, hogy nem haragszol rám,
Hogy nem haragszol rám.
Tudod, fáradt voltam, csalódott meg minden.
Egész egyszerűen nem értettelek.
Olyan átkozottul tiszta tudtál lenni,
Sajnálom most már, hogy megsértettelek.
Hidd el, hogy bánom már...
Nem csábít engem a siker, a pénz
Az élethez nem kell más, csak egy kis ész
Az ember már elfárad harminc fölött
Vén vagyok, akár a föld
És eljön majd a régen várt nap
Kézhez kapod a nyugdíjadat
Addig is vigyázok, ne érjen vád
Hogy véletlen kihűl az ágy
Ha mindenképp muszáj, hát dolgozgatok
De nem túl sokat, mert elfáradok
Lehajtok inkább egy jó üveg sört
Vén vagyok, akár a föld
A jó élet titka a jó házasság
Törvényes asszonyom prímán bevált
Nem érdekelnek már kacér kis nők
Vén vagyok, akár a föld
És eljön majd...
Fejére állhat az egész világ
Játsszátok nélkülem a komédiát
Az én fejem lágya már régen benőtt
Vén vagyok, akár a föld
Dülöngél egy nagy kabát,
Álmosan néz rá a lány,
Szemében még különös
Álma jár. Á...
Az első villamos már elindult felénk.
Csilingel, amerre jár.
Az első villamosra vár
A napsugár. Á...
Hosszú volt az éjszaka,
Égen, földön folyt a tánc.
A korlát láncainak dől
A csillagász. Á...
Az első villamos...
Csak egy kék színű virág, ennyi a jelünk
Aki jön, mind barátunk és boldog lesz velünk
Csak egy kék színű virág, mit a kezedben hozol
Csak egy kék színű virág, s már hozzánk tartozol
A városszéli réten fényes nagy tüzet rakunk
Beszélgetünk örömszóval, vagy jókat hallgatunk
Dombok alatt szól az ének, fejünk felett az est leszáll
Mosolyunkat továbbviszi mind-mind, aki arrajár
Csak egy kék színű virág...
Nem érdekel hajszín és az emberek kora
Minekünk csak egy a fontos: a barátok szava
Nefelejcs vagy búzavirág minden földben megterem
Hozzátok a virágokat, de mindegyik kék legyen!
Csak egy kék színű virág...
Az őszi napfény bágyadtan virult,
Az őszi bánat szép szemére hullt,
Oly ismerős volt, hogy honnan, nem tudom,
Földvár felé, félúton.
Megszólítottam, bár nehéz volt szívem,
Földvár felé, ha eljön, elviszem.
Nem válaszolt, csak nézett álmodón,
Földvár felé, félúton.
Vártam egy percet, vagy annyit sem talán,
És mérgelődtem, tán süket ez a lány,
Még egyszer szóltam, ha nem jön, itthagyom,
Földvár felé, félúton.
Csak állt ott némán, nem fordult felém,
Az őszi napfény felragyogott szép szemén,
Egy könnycsepp gördült az arcán, csillogón,
Földvár felé, félúton.
Nem kértem többször, vártak már reám,
A földvári kultúrház ócska színpadán,
Otthagytam őt - és mást is, jól tudom,
Földvár felé, félúton.
Azóta nézem az út jobb oldalát,
Talán még egyszer meglátom azt a lányt,
Ha megtalálom, megvigasztalom,
Földvár felé, félúton.
Ha megtalálom, megvigasztalom,
Földvár felé, félúton.
Gyertyaszál, gyöngyszemek
felébetört mézeskalács
Hajcsatok, karkötők
s egy régen elszakított lánc.
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm,
s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem.
A művirág sok éve már
a céllövöldében kinyílt
Se fénye már, se illata
de őrzi még az álmait.
A rongybaba csak porfogó
és ott hever az asztalon
A lelke már az égbe szállt
de eltemetni nem tudom.
Filléres emlékeim oly drágák nekem...
Nem ketyeg az óra sem
törékeny szíve megszakadt
A kis tükör homályosan
őrzi még az arcokat.
Egy régi dal a szalagon
és több a zaj már, mint a jel
De néhanap, ha felteszem
a múlt időt idézi fel.
Filléres emlékeim oly drágák nekem...
Mert úgyis úgy lesz, hogy jön majd más
Neked sem ártana a változás
Hát mondj le róla, amíg lehet
Ne töltse szíved el a gyűlölet
És lásd be végre, megcsaltad őt
Napfényt ígértél, nem jégesőt
Hiába imádkozol és fogadkozol
és hiába fenyegeted
Már nincs hatalmad felette
már nem hisz neked
Hát mondj le róla, ne várj csodát
Van itt út sokfelé, hát menj tovább
Ne vádolj senkit, felejtsed el
Mutasd, hogy veszteni is tudsz, ha kell
Mert úgyis úgy lesz, hogy jön majd más
Neked sem ártana a változás
Hiába imádkozol és fogadkozol
és hiába fenyegeted
Már nincs hatalmad felette
már nem hisz neked
Hát mondj le róla, ne várj csodát
Van itt út sokfelé, hát menj tovább
Ne hintsed itt a rossz dumát
engem te nem versz többet át
Há' mé' nem húzol elfele
és mé' nem hagysz má' békibe'
Nem érdekel, hogy mit papolsz
neked má' jobb, ha szót se szólsz
Belőled több volt, mint elég
hogy nem szakad még rád az ég
Ne esküdözz, hogy jót akarsz
nem kóser az, amit kavarsz
Há' mé' nem húzol elfele
és mé' nem hagysz má' békibe'
Felejts el engem kiscsibém
amíg szolidan kérem én
Ne próbálkozz má' semmivel
szolídan tűnj a francba el
Má' százszor megmondtam neked
unom nagyon a képedet
Keresd meg inkább anyukát
és vele szórakozz tovább
Te itt má' ne játszd meg magad
Szívódjál föl, és nincs harag
Maradjunk inkább ennyibe'
És hagyj má' engem békibe'
Há' mé' nem húzol elfele
és mé' nem hagysz má' békibe'
És este kis szatyorban hozta
a fogkefét s a tiszta bugyit
És kedden, még mielőtt elment
az ágyba kaptam reggelit
És kedden este moziba mentünk
a film egy szerelemről szólt
S a lány a vállamon sírt
mert oly szomorú vége volt
És szerdán majdnem elaludtunk
egy gyönyörű éjszaka után
S egész nap az járt fejemben
de szép kismama lesz a lány
S csütörtökön csak beszélgettünk
és elmesélte az életét
Azt is, hogy volt egy nagy szerelme
s azt is, hogy nem feledte még
És pénteken egy társaságban
ahová én vittem el őt
Megsértődött egy szó miatt
s talált egy régi ismerőst
És péntek éjjel nem aludtunk
csak veszekedtünk hajnalig
S mikor végül átöleltem
nem éreztem, hogy megszorít
És szombaton nem találkoztunk
azt mondta, fontos dolga van
Hát így történt, hogy szombat este
egy kissé leittam magam
S vasárnap délig ágyban voltam
fájt a fejem és mindenem
Hát írtam egy dalt ezzel a címmel:
Egy hétig tart a szerelem
Kockázatok és mellékhatások nélkül az élet nem élhető
Csak remélni lehet, hogy nem tesz tönkre a receptre felírt jövő
S jöttek a magukba szédültek, kiket elragadott a hév
Hogy az egyedül helyes gyógykezelést kötelezővé tegyék
De ők sem tudták föltalálni a boldogság-pirulát
Hiszen a szerelem ellen a házasság a legjobb orvosság
Kockázatok és mellékhatások nélkül az élet nem élhető
Csak remélni lehet, hogy nem tesz tönkre a receptre felírt jövő
Kockázatok és mellékhatások nélkül az élet nem élhető
A csalódás a legtöbb esetben nem megelőzhető
Hát gondold meg, hogy mit veszel be, mert veszélyes is lehet
Ha a régen lejárt szavatosságú gyógyszereket szeded
Ne hagyd, hogy téged is megtévesszen a kiglancolt imázs
Hiszen ha rosszul választasz, nem segít majd az imádkozás
Kockázatok és mellékhatások nélkül az élet nem élhető
Csak remélni lehet, hogy nem tesz tönkre a receptre felírt jövő
Kockázatok és mellékhatások nélkül az élet nem élhető
A csalódás a legtöbb esetben nem megelőzhető
Kockázatok és mellékhatások nélkül az élet nem élhető
Csak remélni lehet, hogy nem tesz tönkre a receptre felírt jövő
Kockázatok és mellékhatások nélkül az élet nem élhető
Hát ember küzdj és bízva bízzál: Lucifer legyőzhető
Szedd össze mindazt, ami megmaradt,
Csak lassan égesd el a vágyakat.
Csavard a lángot lejjebb, kedvesem,
A tűzre szükség lesz még, úgy hiszem.
Ne várd a májust, hiszen közelít a tél,
Ne várd a májust, kedvesem.
Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz,
S ha fázol, bújj az ágyba velem.
Szelíd legyél, derűs és hallgatag,
És bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak.
Legyél folyó, ha támad majd a tél,
Páncélod lesz kemény és hófehér.
Ne várd a májust...
Ijesztő szelek fújnak, kedvesem,
Nem hoznak több tavaszt el fényesen.
Fejünkre hullnak a csillagok,
Rémülten ébrednek az álmodók.
Ne várd a májust...
Készülj a hosszú télre, kedvesem,
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem.
Hogyha elég volt a söntés söréből,
Hogyha elég volt egy asszony kegyéből,
Hogyha elég volt a hatvanhárom kopott lépcsőből,
Menj el, menj el, menj el!
Ha már nem bocsátasz meg, ha bántanak,
Hogyha szeretnéd, hogy megbocsássanak,
Hogyha akarod azt, hogy hiányozz és visszavárjanak,
Menj el, menj el, menj el!
Hogyha üres már a szombat délután,
Hogyha hazaballagsz már a meccs után,
Ha már elsápadt a plakátarc a házad tűzfalán,
Menj el, menj el, menj el!
Hogyha megunták az összes arcodat,
Hogyha szeretnéd, hogy megcsodáljanak,
Hogyha arra vársz, hogy tárt karokkal visszavárjanak,
Menj el, menj el, menj el!
Hogyha rosszkedvű már minden ébredés,
Ha a megszokástól minden túl kevés,
Hogyha boldog akarsz lenni, mikor újra visszatérsz,
Menj el, menj el, menj el!
Nyolc éven át egy suliba jártunk,
Az utat jól ismertük,
És megtörtént mégis, hogy nem találtuk
S egy moziba tévedtünk.
Kócos kis ördögök voltunk,
Naptól és kosztól sötét volt arcunk,
Nyáron csak mezítláb jártunk,
Barátom, tán még emlékszel rá.
Egyszer egy lánynak orgonát vittünk,
Mert tetszett a lány nekünk,
És mert a saját kertjében szedtük,
Csak átadtuk, s futottunk
Kócos kis ördögök voltunk,
Naptól és kosztól sötét volt arcunk,
Nyáron csak mezítláb jártunk,
Barátom, tán még emlékszel rá.
Egyszer egy szürke egeret fogtunk,
A szürke szín hatásos,
Mert minden lány, kinek kezébe adtuk,
Fehér lett, vagy piros
Kócos kis ördögök voltunk,
Naptól és kosztól sötét volt arcunk,
Nyáron csak mezítláb jártunk,
Barátom, tán még emlékszel rá.
Apám hitte az első éjszakát,
Apám hitte a gyűrű aranyát,
Apám hitte a szavak igazát,
S úgy hiszem, ez így volt szép.
Tü rü-rü-rü-rü rü rü-rü rü-rü-rü
S úgy hiszem, ez így volt szép.
Apám hitte a hőstetteket
Apám hitte a bölcsességeket
Apám hitte a szép verseket
S úgy hiszem, ez így volt szép.
Na-na-na na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na
Apám elhitte a hírmondó szavát,
Apám elhitte Chaplin bánatát,
Apám elhitte a folyók irányát,
S azt hiszem, ez így van jól.
Tü rü-rü-rü-rü rü rü-rü rü-rü-rü
S azt hiszem, ez így van jól.
Na-na-na na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na
¦: Na na-na-na na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na :¦
És én hiszek egy-két szép dologban,
Hiszek a dalban, a dalban, a dalban.
És én hiszek a város zajában,
És én hiszek benne, s magamban.
És én hiszek a mikrobarázdában,
És én hiszek a táguló világban.
És én hiszek a lézersugárban,
És én hiszek az ezredfordulóban.
És én hiszek a kvadrofóniában,
És én hiszek a fegyver halálában.
És én hiszek a folyóban, s a hídban.
És én hiszek, hiszek, hiszek apámban.
¦: Na na-na-na na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na :¦
Citromízű banán nincs a banánfán
Nem kell senkinek ilyen találmány
S amíg ilyen banán nem nő banánfán
Addig ne nézz ily szomorúan rám
Nyár legszebbik gyümölcse
Nem lehetne szebb, mint te
Ám mit ér, ha szép, de savanyú
Hát ne legyél mindig szomorú
Citromízű banán...
Soha ne nézz ily szomorúan rám
Vagy te nevetni nem is tudsz talán
Pedig egyszerű, figyelj kicsit rám
Egy futballmeccs meg vetélkedő nagyon kéne még
Hogy legyen, amit önfeledten élvezhet a nép
És néhány újabb sikerlista szintén kéne még
Hogy megismerjünk minden egyes különvéleményt
Na na na...
Egy hirdetés a reklámoknak, az is kéne még
S egy újabb, mely az utóbbiaknak csinál hírverést
Sok ösztönzés, hogy készüljön a jövő nemzedék
És hozzá néhány jó tanács, mely a túlzásoktól véd
Na na na...
Egy kémény kéne, egy nagyon magas, mely megfordítva áll
Hol minden tervünk visszaszáll, mi régen elszállt már
S ha ez is megvan, nem tudom, mi is kéne még
Nekem talán egy másik fej, mert az enyém tele van rég
Na na na...
A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad
Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat
a napfény megéget, a vágyak kiégnek
És porrá hamvad a romantika
Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok
S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod
A fények kemények, az árnyak elégnek
S csak éjjel éled a romantika
Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj
A meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér
A csókom sós lesz, és hidd el: jó lesz
Mert néha kell a romantika
Na na na na...