Mint félelem a színpadon, ülök a közelben egy padon,
Úgy parancsolok magamnak, még maradjak, megmaradjak.
Kínomban a színpadon, fejem a lábam közt, ülök a nyakamon,
Homokkal teli a szám, szép vagyok. mosolygok rám.
Adj helyet...
Megüssem, vagy ne üssem, azon tűnődtem,
Egy nagy pofon nem old meg semmit sem.
Statiszta voltam melletted, a gyűjteményedbe kellettem,
Azt mondtad, kevés vagyok már, mint mackó-sajtban a brummogás.
Megüssem...
Te nem szeretsz, én nem szeretlek téged,
Érzés nélkül múlnak el az évek.
Jól megértjük egymást itt az ágyban,
Éjjel-nappal hazudunk egymásnak.
Kiszívott nyakkal...
Megüssem...
Te nem szeretsz...
De nehéz az iskolatáska
Ilyen szép napos délelőtt
Peti áll a válaszra várva
Hátha lesz, ki megszánja őt
Arra ment egy kisleány, Peti sosem látta tán
Az eszem helyett jobb, ha a szív vezet
Felcsillant a két szeme: inkább tartok ővele
S elindult a lány után, bármi lesz is ezután
De nehéz az iskolatáska
Ilyen szép napos délelőtt
És elindult fürgén a lába
Ballagott a kislány mögött
Ó de szörnyű pillanat, rászedetted jól magad
Épp ott állnak ők az iskola előtt
Ez a nap már tönkrement, a kislány iskolába ment
Hát most mit tegyek? Én is felmegyek
Könnyebb már az iskolatáska
Lehet szép napos délelőtt
Együtt járnak most iskolába
S Peti mindig megvárja őt
Még itt vagyok veled
Hát nem kell féltened
De ha messze járok, a világ úgyis
forog majd veled
Kár visszatartanod
Csak bajt okozhatok
Mert én szabad vagyok, bár te azt hitted,
csak egy egyszerű bolond
El kell hogy engedj, el kell hogy engedj
El kell hogy engedj, hozzád túl bolond vagyok
El kell hogy engedj, el kell hogy engedj
El kell hogy engedj, hozzád túl bolond vagyok
Kívánok minden újat
Hogy egyszerre mindent lássak
Ezért nem érdekel, hogy mennyire tetszem
neked, vagy bárki másnak
Ha csábítanak a vágyak
Futnék a nagyvilágnak
Mert tudom jól, hogy valahol messze még
meglepetések várnak
El kell, hogy engedj...
De ha kedved elhagyott
Minek szidnád a tegnapot?
Inkább csinálj magadnak jó előre
Még egy szép napot
¦: Ha a ma lesz a holnap tegnapja
Tedd a bús emléket az ablakba
Nehogy szomorúan gondolj a tegnapra
Tölts még egy kortyot a poharadba! :¦
Ha a fejed fölött a ház
Összedűlhet holnapig
Legjobb, hogyha csendben, gyorsan
Eltűnsz hajnalig
Ma gyerek vagy még talán
De felnőtt leszel hamar
Hát játszadozz, csak vígan
Amíg senki nem zavar
¦: Ha a ma lesz a holnap tegnapja... :¦
De ha éjjel az égre nézek
Nekem mondhatjátok a híreket
Hogy az ember a holdra érkezett
Olyan biztos az, amit érzek
Mert ha éjjel a holdról énekelek
Velem sír a sok éhes kutyagyerek
Mi együtt mondjuk el mindenkinek:
Mégis sajtból van a hold, sajtból van a hold
Sajtból van a hold, sajtból van a hold
Sajtból van a hold, sajtból van a hold
Sajtból van a hold, sajtból van a hold
Bár én is a földön élek
És a holdra tudom soha nem megyek
De ha éjjel az égre nézek
Nekem mondhatjátok a híreket
Én már sok mindenben nem hiszek
Csak az biztos, amit érzek
Mert ha éjjel a holdról énekelek
Velem sír a sok éhes kutyagyerek
Mi együtt mondjuk el mindenkinek:
Mégis sajtból van a hold...
Én még sohasem utaztam a szellemvasúton
A szomszéd gyerekek elmondták
Hogy a fejük fölött egy síri folyosón
A halál lengette a kaszáját
Így volt!
Így volt!
Én még sohasem utaztam a szellemvasúton
Míg meg nem szállt a bátorság
Ittam egy kortyot és vettem egy nagy levegőt
Meglesem mi is ott az igazság
Csak egyszer utaztam a szellemvasúton
De nem is tagadom le a csalódást
Csúf mese volt csak minden a falakon
Mást vártam, mint a mi a valóság
Nem utazom többé a szellemvasúton
Biztos, hogy sosem válik hobbimmá
A szellemeket látni én ingyen sem akarom
Főleg nem, hogy jegyet is én vegyek rá
Nézz rám és lásd, csillagokra lépsz
Nézz rám, hogy tova tűnt a régi szenvedés
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a vég
Tudod jól, hogy hova mész, de végül hazaérsz
Szállj, szállj sólyom szárnyán
Három hegyen túl
Száll, szállj, ott várok rád
Ahol véget ér az út
Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába
Az a hely, ahol élsz, világnak világa
Az égigérő fának, ha nem nő újra ága
Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága
Szállj, szállj...
Nézz rám, s ne ígérj
Nézz rám, sose félj
Ha nincs hely, ahol élj
Indulj hazafelé
Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig,te hozzám tartozol
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol buzuki hangja szól!
Hegyek és tengerek, régi történetek,
Hidd el, hogy minden érdekel.
Mesélj a városról, hófehér házakról,
És Jorgoszról, ki mindig énekel!
Nika se perimeno...
Nem tetszik semmi meló,
Ahogy öregszel négy szemeddel nézed:
Mi a lényeg, te csak gitározol
Nem tetszik semmi csehó
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan bárba, hol buziki hangja szól
Szép görög tengerek, last minittel megyek
Rodoszon kint felejtenek
Mesélek a káoszról, kint hagyott társakról
Jorgoszról, ha visszaérkezek
Nem tetszik semmi meló...
Alszik már a város a lámpák égnek,
Csend van az utcán lenn.
A fékcsikorgás megszűnt a villamos se csenget
S az éj furcsa hangokat rejt.
Egy lakó ordít: "csendet, mert a hideg ráz!"
A zajtól visszhangzik már a lépcsőház.
Nem törődünk vele, nem szólnak ma bele.
Csavard fel a szőnyeget.
Oly régen várom e percet már.
Ma este végre minden a fején áll.
Egész éjjel miénk a lakás,
Csak holnap lesz a nagytakarítás.
Gyerünk, gyerünk táncolnék veled.
Oly régen várom e percet már...
Csavard fel a szőnyeget...
A szeplős Dolly bő szoknyában tűsarkon jött
S az új leány a földszint egyből lófarkot kötött.
Rongyláb Jani csőnadrágját meglazította.
A szomszéd srác egy mozdulattal a hárét bedobta.
A lampionok megremegtek, a banda rázendített.
A szaxofonos recsegtette, a dobos pergetett.
Rázták a táncot az út közepén s nézték az ablakból.
Szólt a rock és a roll az utcáról,
szólt a rock és a roll az utcáról.
Kockás zakó, háromszögre kötött nyakkendő.
A tánciskolás illemszabály nem volt kötelező.
A szőke Pannit egymás után tízszer lekérték.
S a végén még egy kapualjba is elkísérték.
A rock'n'roll party véget ért, de nincs még semmi veszve.
Ha nem voltál itt eljöhetsz majd a következőre.
A rock'n'roll hangja mámorító és táncolni szédítő.
Gyere hát, velünk járd itt az idő
Gyere hát, velünk járd itt az idő.
Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen
Hosszú még az út és közben valamit tenni kell
Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk
Felkelt a nap, a reggel köszöntött reánk
Minket bántott a fény, s az is, hogy elhagyjuk egymást
Együtt leszünk még egy hosszú éjszakán
Vígan átvirrasztjuk, ahogy tettük sok-sok éven át
Húsz év múlva...
Elindult a fiú a fények útján
Elhitte az álmok furcsa hangját
Csalóka színét...
Ugye eljössz még, ugye eljössz még
Ha hallod majd az elefánt dübörgést
Ugye eljössz még, talán eljössz még
Mi várunk rád, ha szól a dübörgés
Volt egy fiú, s egy forró délután
Eltévedt végleg az álmok útján
Eltévedt fiú, olyan, mint bármelyikünk
Szerette az életét, s az álmait
Hé! Hé! Hé! Öreg harcos! Ne feszíts túl az íjadat!
Hé! Hé! Hé! A kőszíved megszakad.
Lazítani! Próbálj meg lazítani!
Nem győzlek tanítani, hogyan csináld.
Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek
És aztán megint mehet minden tovább.
Fárasztó sportág a pénzvadászat, pihenni közben nem lehet.
Ez is kell hozzá, az is kell hozzá, ugye, emberek?
Hé! Hé! Hé! Öreg harcos...
Szeretlek édes, amire képes vagyok, azt érted megteszem.
De már a tempó, amit te diktálsz nem való nekem.
Szép, szép, szép, mikor éjjel hozzám bújsz oly lelkesen.
S éneklem a kedvenc slágerem:
Lazítani! Próbálj meg lazítani!
Nem győzlek tanítani, hogyan csináld.
Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek
És aztán megint mehet mindent tovább.
Sohase mondd, hogy túlvagy már mindenen.
Nem jöhet új az életben hirtelen.
Sohase mondd, hogy vége, hogy nem érdekel,
A mindenen túl a minden jön el.
¦: Sohase mondd, hogy vége,
Csak azt mondd, hogy ennyi megérte.
S ha megérte, jöhet egy pont,
Mit mondanod kell, ó, mondd! :¦
Sohase mondd, hogy túlvagy már mindenen.
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.
Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható
Az ember áll, és megszólalni nem mer
Van szerelem, mely nem gyógyítható
¦: Jöjj, néhány órás napsütés
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk
Még vár a nagy beszélgetés
Tán kiderül végre, mi volt a hiba minálunk
Jöjj, néhány órás napsütés
Sok régi témát megtalálunk
S a búcsú újra oly nehéz
Mint ahányszor idáig váltunk
Találkozás egy régi szerelemmel
Rossz randevú, de megbocsátható
Egy torz mosollyal búcsút int az ember
Miközben érzi: sírni volna jó :¦
Egy új nap mindig új remény ígér
A végtelen sötétjét tépi szét
A félelem határt kap, mint a lét
Te csak várj, míg felkel majd a nap
Ha meggyötört az éj, ha múltad feldagadt
Várj, míg felkel majd a nap
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad
Várj, míg felkel majd a nap
Ha megzavar, hogy túl nyitott a tér
A csillaggal telt végtelen túl mély
Mint bölcső, biztos gömbbe zár a fény
Te csak várj, míg felkel majd a nap
Sosem vagy egymagad, csak túl picinyke vagy
Várj, míg felkel majd a nap
Tudod nincs mennyország, de minden síron nő virág
Várj, míg felkel majd a nap
Együtt leszünk míg végtelen az éj
Együtt, míg a nap utoljára kél
Együtt mondjuk annak, ki még fél
Te csak várj, míg felkel majd a nap