Élj vele boldogan, áldásom rád
Ő talán elvisel minden vitát
Én már távozom, ezt megúsztam szárazon
S bárhogy is számolom, egy cseppet se bánt
Most élek majd végre szabadon
Gond nélkül járok utamon
Morcoskám nem szólhat rám
Idáig szenvedtem éppen eleget
Holnaptól én is nevetek
Úgy, mint más - de ez jobb szokás
Száz évig élj vele boldogan...
Most élek majd végre szabadon...
Száz évig élj vele boldogan...
...
Egy cseppet se bánt
Élj mással tovább
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit borús lett ez a bűbájos világ
Kicsit elbántak velem, na de történt már ilyen
Szívem harag nélkül gondol rád
Gyere, gyere, gyere drága cimborám
Gyorsan vigasztalj
Látod, összeroppanok már
Gyere, gyere, gyere drága jó gitár
Kell egy vigasz dal
Amitől a panasz hamarosan odébbáll
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Olyan szokatlan a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam, mire minden rendbe van
Újra emelt fővel nézek rád
Gyere, gyere, gyere drága cimborám...
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam, mire minden rendbe van
Újra emelt fővel nézek... rád
Csinibaba nevess felém
Csinibaba szeress belém
Te leszel az édes angyalom
Őrző angyalom életem egén
Csinibaba becézlek én
Csinibaba, te légy enyém
Ne haragudj, kérlek rám azért
Mert egy csókodért elepedek én
Színes karton ruhád
Csupa-csupa tarka virág
Hangod lágyan igéz, ellenállni nehéz
Pesti lány vagy és kész
Szeretem a szemed színét
De nem tudom a neved se még
Csinibaba úgy szeretlek én
S így nevezlek én: Csinibaba
Légy hát az enyém!
Színes karton ruhád...
Csinibaba becézlek én...
Szeretem a szemed színét...
Aztán se szó, se beszéd
Jöttél mind közelébb
Míg ajkad a számhoz ért
Azóta úgy érzem én
Most már bármi is ér
Nékem érdemes volt élni ezért
Micsoda éjszaka volt
Fények úsztak a Dunán
Mint játékos papírhajók
Nem látta más, csak a hold
És a fények a Dunán, hogy
Így történt az első csók
Hozhat még elém az élet
Ezer pompás új csodát
Nem felejtem, amíg csak élek
Azt az egy édes nyári éjszakát
Különös éjszaka volt
Fények úsztak a Dunán
Mint játékos papírhajók
Nem látta más, csak a hold
És a fények a Dunán, hogy
Így történt az első csók
Gedeon bácsi, a nők bálványa
Őt minden hölgyvendég úgy imádja
Minden asszony keresi a kegyét
Gedeon bácsi, a női fodrász
Nagy művész ő, a fő hajszobrász
Megszépíti a páciens fejét
Nem tudom, hogy amit mondok, végül hiszik-e
Házibort visz néki minden héten Gizike
Salgovecné túrósbuktát sütöget
Ezzel akar kedveskedni a mesternek ő egy keveset
Gedeon bácsi, a nők bálványa...
Összevesznek érte naponta a csacsi nők
Kényes dámák nyomban afrikai emberevők
Tejben-vajban fürdetik az öreget
Meseország királya egy őszes úr, kit mindenki szeret
Gedeon bácsi, a nők bálványa
De otthon őt is az asszony várja
S ettől szinte elveszti a fejét
Gedeon bácsi egy sámlin reszket
És csendben átkozza azt a percet
Amikor megismerte a nejét
Várhatsz rám, kedvesem, postakocsin érkezem
Várhatsz rám, hosszú útról érkezem
Várhatsz rám, kedvesem, postakocsin érkezem
Elmesélem, mi történt velem
Vágtat velünk a négy fehér ló, este vár egy jó fogadó
Whiskyt mérnek, vidám ének hangja szól,
Reggel aztán útra kelünk, gyereksereg körülöttünk,
Fényvirágot szór a nap le ránk.
Várhatsz rám, kedvesem...
Messze hangzik a kürtszó hangja, te is meghallod, ha vársz ma,
Estére még állomáshoz érkezünk,
Elhagytunk sok falut, várost, megismertem több országot,
Hozzád mindig visszaérkezem.
Várhatsz rám, kedvesem...
Várhatsz rám, kedvesem...
¦: Elmesélem, mi történt :¦
Elmesélem, mi történt velem
Egyszer véget ér a lázas ifjúság
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább
És az állomáson állunk, ahol integetni kell
De a búcsúra csak pár ember figyel
Egyszer véget ér a lázas ifjúság
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár
De a szívünk addig új csodára vár
¦: Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk
Talán abban van az utolsó remény
Létünk ingoványra épül, mely a sötét mélybe húz
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény
Egyszer véget érnek múló napjaink
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk
De még addig mindent újra kezdhetünk
La-la-la... :¦
Ujjaid közül a kor
Úgy száll, mint szürke por
És a perc hordja el
Azért vannak a jó barátok
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon
Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
Visszaidézzék egy fázós alkonyon
Az álmot meg nem álmodni úgy sem tudod
Az érzést elhallgattatni úgy sem tudod
Ujjaid közt a kor...
Azért vannak a jó barátok...
Azért vannak a jó barátok...
Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltünt boldogságot
Visszaidézzék egy fázós alkonyon
Elmegyek, elmegyek
Milyen úton indulok, még nem tudom
Elhagyom otthonom
Még a jó barátoktól sem búcsúzom
Elmegyek, elmegyek
Igen, megkereslek én, bármerre jársz
Nem tudom, merre vagy
Mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz
Vasárnap volt, vasárnap volt
Amikor elhagytál
Nekem te nem, csak az a nap,
Vasárnap volt, meghalt már
Hozzám így jött el, a halott vasárnap
Mikor tőlem elmentél
Nekem többé már a nap sem töndököl
Csak, ha újra megjönnél
Elmegyek...
A mezők útját járom én
A gyárak súlyát hordom én
Bárki vessen követ rám
Ez itt az én hazám
Széles a Föld, magas az ég
Mérföldes csizmád sem elég
De egy csepp föld vár mindig rám
Ez itt az én hazám
Az utcák ívfény gyöngysorát
A mezők szorgos illatát
A jövő szabad, szép szavát
Jelented, ó, hazám
Széles a Föld...
A múltam bölcső melegét
A létem ezer fűszerét
A vigaszt a száz kudarc után
Te nyújtod, ó, hazám
Hitem a szerény büszkeség
Békétlen békés nemzedék
Múlt, jelen s jövő szól hozzám
Ez itt az én hazám
Ez itt az én hazám
Ez itt az én hazám
Ez itt az én hazám
Hát elmúlt
Ma sem értem, hogy miért
Mégis úgy fáj
Hogy elmentél, elhagytál
Ez majdnem szerelem volt
És majdnem igazi vágy
Egy percig fölénk hajolt
S már ment is tovább
Majdnem sikerült már
egy lépés volt csak az ég
Az álmok ködfátyolát
Te tépted szét
Olyan rossz így nélküled, elviselni nem lehet.
Gyere vissza hozzám, várok rád.
Sötétségben élek én, sehol nincs egy kis remény
Úgy várom már a nap sugarát.
Olyan egyedül vagyok, éjszakák és nappalok
Hozzátok őt vissza hozzám
Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim
Rossz szemmel nézik oly sokan
De tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék
És megtennék boldogan
Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább
Változnak napjaink, mert minden változó
Nem marad ugyanaz senki sem
Lehet, hogy kivétel csak én vagyok talán
Mégis így jó nekem
¦: Bár mondják múlnak a gyermekévek... :¦
Azt is kérdezte tőlem a kislány
Hogy milyen az életem
Szoktam-e sírni, ha bántanak engem
És szomorú lesz a szívem
Kaptam-e tortát a szülinapomra
Mert ő hármat is kapott
Válaszoltam volna talán
De a lány már tovább faggatott
Állj meg kislány és mondom a választ
Csak adj időt nekem
Állj meg kislány és elmesélem
Hogy milyen, milyen az életem
Azt is kérdezte tőlem a kislány
Hogy mennyit keresek én
Van-e már autóm, van-e lakásom
A Rózsadomb tetején
Válaszoltam volna
De ő már nem figyelt reám
Elfutott, mert várta őt egy srác
Az utca másik oldalán
¦: Állj meg kislány és mondom... :¦
Te és én
Egy kissé megváltoztunk te és én
Igaz, még farmert hordunk, de hol van már a lány
Akiért összevesztünk a házunk udvarán?
Emlékszem rá
A zuglói grundokon órákig rúgtuk a port
Emlékszem rá
Egy ócska gitáron játszottuk a rock and rollt
Te és én
Egy kissé megváltoztunk te és én
Titokban arra várunk: jönne már egy lány
Akiért összevesznénk így harminc után
¦: Csak jönne már egy lány
Akiért összevesznénk így harminc u- :¦
tán, így harminc után.
Megszülte hűtlen gyermekét,
Nem sírt akkor sem, ha elvetélt,
Akármi történt mindig büszke nő maradt,
Így élt a sok-sok év alatt.
Ezért értsd meg, szeretem őt,
A vén Európát, a büszke nőt.
Nagyon kérlek, becsüld meg őt,
A vén Európát, a gyönyörű nőt.
Magából ad, ha enni kérsz,
Testével véd, amikor visszatérsz,
Ölén a szerelem minden öröme hívogat,
Arcában látod az arcodat.
Olasz csizmáján a nap,
Remélem mindörökre megmarad.
A sötét felhő végre mind aludni tér,
Földjében túl sok már a vér.
¦: Ezért értsd meg... :¦
Szép nyári nap
Minket nem zavar a forróság
Szép nyári nap
Néhány óra csak a távolság
Szombat délelőtt a csizmám felhúzom
Ha szikrázik a nyári ég
A szürke város porát lassan elhagyom
És indulok, indulok feléd
Szép nyári nap
Foltos farmerem az út mentén
Szép nyári nap
Sokan vándorolnak úgy, mint én
Hétfőn újra kezdem átlagéletem
És azt teszem, mit tenni kell
De hétvégén nem tarthat vissza senki sem
Hát indulok, indulnom kell
Szép nyári nap
Foltos farmerem az út mentén
Szép nyári nap
Sokan vándorolnak úgy, mint én
Kell hogy várj, várj is meg,
Ne félj, újra visszajövök.
De addig írj, gyakran írj,
Így szerezz egy kis örömet nekem.
Kiszáradt torkom és ég a szám,
Utolsó csókom, gondolj majd rám.
Kell hogy várj...
Nevess, hisz így szeretlek,
Vidámnak és kedvesnek
Lássalak, ha nem leszel velem.
Nehéz most messze menni,
De könnyebb elviselni,
Ha rád majd így emlékezem.
Titokban sírhatsz egy kicsit még.
Na jól van most már, ennyi elég.
Kell hogy várj...
Gondolsz-e majd rám
Ha elmúlt az éjjel
Minden álmunkat
A hajnal tép széjjel
Hazudd, hogy fáj
Hogy most is fáj a búcsúzás
S hogy nem szerettél így
Még senki mást
Gondolsz-e majd rám
Ha más csókját kéred
Nem ölel már át
Két karom téged
Hazudd, hogy vársz
Örökké vársz, csak engem vársz
¦: S hogy nem szerettél így
Még senki mást :¦
Voltak, akik szerettek, úgy hiszem
Ma sem tudom, végül miért hagytak el
De téged most már féltelek. Szeress úgy, hogy jó legyen!
Őrizz meg! Elveszek, ha nem figyelsz rám
Változnak az évszakok: rossz idők, szép napok
Bújj hozzám, ne hagyj el! Ha én mennék, ne engedj el!
Változnak az évszakok: jó idők, rossz napok
Bújj hozzám, ne hagyj el! Ha én mennék, ne engedj el!
Próbáltam másokkal, máshogyan
Ma egyik is, másik is messze van
És véletlen, úgy lehet, de téged már féltelek
Őrizz meg! Elveszek, ha nem figyelsz rám
Változnak az évszakok...