Elmúlt egy év, hova tűnt a fáradt ősz,
Sokszínű táj, a hullócsillagok,
a búcsúzás? Á...
Egy év elmúlt, hova tűnt a hideg tél,
A nagy havazás, a sápadt napsugár,
a várakozás?
És jön majd még sok-sok év;
Akire vársz talán majd rádtalál.
¦: Az élet nem áll meg soha, a végtelen tánc.
Akárhogy táncolhatsz, csak körbe jársz.
Szoríts meg jól, ha engem kívánsz.
Addig szeress, amíg látsz! :¦
la-la-la-la-la-la...
Én nem tudtam azt, kérem, hogy nagy az a zsömle,
Csak kicsinek látszik a szájunkhoz mérve.
Mert nem tanították meg a középiskolában,
Hogy sok igazság van még a filozófiában;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.
Azt, hogy én egy félig művelt kislány voltam,
Sajnos jól tudom.
De isteni a felfogásom, így hát
Most már könnyen folytatom.
Én nem tudtam azt, kérem, hogy sárga a rózsa,
Akkor is, ha van még, ki vörösnek mondja.
És azt sem tudtam, kérem, mert jól eltitkolták,
Hogy a világon a legszebb hely Magyarország;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.
Azt, hogy én egy félig művelt...
Én nem tudtam azt, kérem, hogy kocsiban ülve
A jobbról jövőnek van mindig előnye.
De nem mondták meg azt sem, hogy balról is jönnek,
Elromlott a fékjük és nekem is jöttek;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.
És nem tudtam azt, kérem, hogy a nagykapuk mellett
Mindig van egy kisebb, ahol bemennek.
Be is mentem, kérem, és azzal fogadtak,
Hogy túl sokat tudok már, legyen vége a dalnak!
És most már többet tudok akárki másnál,
Csak a betűket nem ismerem... Ó-ó;
A betűket is ismerem - most már
A betűket is ismerem.
Nem is értem azt, hogy miért én vagyok
Az a kiválasztott, kivel jársz,
Nem is értem azt, hogy miért jó neked
Az, amikor este reám vársz.
¦: Nem is érdekelt soha, nem is érdekelt soha,
nem is érdekelt soha. :¦
Amióta látlak, nagyon jól tudom,
Te vagy az, kit mindig néznem kell.
Amióta hallom a hangodat, tudom,
Te vagy az, kit mindig hallgatni kell.
Meg is értem azt, hogy miért kell nekem
Az, hogy nagyon gyakran veled legyek.
Meg is értem azt, hogy miért jó veled,
Tudom azt, hogy nagyon szeretlek.
¦: Nem is hagylak el soha, nem is hagylak el soha,
nem is hagylak el soha. :¦
Mindenki félt, ha megjelent a lány,
Tűz lángja égett szemében.
A hős Barbara, miként a híre szállt,
Nem volt még férfi kezében.
Barbara az élen, s nincs ki ellenáll,
Mer' Barbara kit elkap, az többé fel nem áll.
Barbara vezérünk, követjük mindig őt,
Barbara a jelszó, s miénk lesz a föld.
Zúgott a vész és dörgött a föld,
És példát vehettünk a lányról,
Győztünk, ha kell; és akkor is, ha nem,
Így szólt a dal Barbaráról.
Barbara az élen...
És jött egy rendelet: hogy katona lány nem lehet,
Más feladat lesz rájuk bízva:
Mert sok fiú elesett és kellenek a gyerekek,
Barbaráék vonuljanak vissza!
Barbara az élen, s nincs ki ellenáll,
Mer' Barbara kit elkap, az többé fel nem áll.
Barbara vezérünk, követjük mindig őt,
Barbara a jelszó, s népes lesz a föld.
Anyuka mondta, apuka mondta,
Hogy vigyázzak, hogy vigyázzak,
Mer' a nagy érzés, mer' a nagy érzés
Megárthat, megárthat.
Valaki kell, hogy szeressen,
Amikor kell, megöleljen,
Tiltották nekem, de hiába!
Valaki hívott, valaki hívott
A sötétbe, a sötétbe,
Meg is öleltem, meg is öleltem,
miért ne, miért ne?!
¦: Valaki kell, hogy szeressen,
Amikor kell, megöleljen,
Tiltották nekem, de hiába! :¦
Fekszel a fűben és rádnéz a nap
Látja, hogy fáradt és csalódott vagy
Elküldi hozzád az álomsugarát
Hallod a fűben a napfény dalát
Érted a virágok hívó szavát
Letérdel hozzád az egész világ
Egy lány sétál a domboldalon
És vár téged vár
Egy lány sétál a domboldalon
És vár téged vár
Valóság nincs, te nem létezel
Az élet csak álom, ne ébredj fel
Hallgasd a virágok hívó szavát
S letérdel hozzád az egész világ
Egy lány sétál a domboldalon
És vár téged vár
Egy lány sétál a domboldalon
És vár téged vár
Ó én jó anyám, azt kérdi a lány,
Hogy megtegye vagy ne, amit a kedvese kíván.
És számít rá nagyon, hogy dönt a válaszom,
Hmmm, hogy mit tegyen.
¦: Mondhatnám azt is, jobb lesz, ha vár még,
Hiszen nem tart sokáig egy szerelem.
Mondhatnám azt is, jobb, ha már holnap,
Hiszen nem tart sokáig egy szerelem.
Azt írta a lány, hogy hallgat majd reám,
Csak mondjam el, hogy mit tegyen egy szerelmes leány.
És én jól tudom, hogy el nem mondhatom,
Hmmm, hogy mit tegyen. :¦
Későre jár, kedvesem
Nincs mára több énekem
¦: Holnap talán megint találkozhatunk
De addig még álmodunk :¦
Későre jár, kedvesem
Búcsúzni kell, azt hiszem
¦: Most véget ér életedből még egy nap
Remélem, még sok marad :¦
A folyó vizét a forrástól kapja
A fiú anyjától az életet
Az éj az égtől a csillagot kapja
De mit adhatok én Néked?
Arra gondolok, Néked mit adhatok
Minek örülnél, és örökké magadnál tarthatod
Itt a két kezem, ez van nekem
Tudod jól, ezt adom – ez mindenem.
Fehér szobában, nyáréjszakán
Illatos ágyban fekszik a lány
Szemében könnyek, hiába vár
Bordódi Kristóf lovára száll
Ne sírj, virágom, ne sírj anyám
Láttok még engem a ház udvarán
Bordódi Kristóf búcsúzik már
Felfelé száguld, hol nincsen határ
A földtől már távol, az éghez közel
Száguldó szélvész ragadja el
Lelkében lángol az emésztő tűz
Csillagos ég alatt álmokat űz
Bordódi Kristóf a ház udvarán
Hat fehér gyertya a két oldalán
Sír fölé hajlik egy magányos fűz
Éleszd a lángot, égjen a tűz
¦: A királyé nem leszek, nem leszek
Akkor inkább elmegyek, elmegyek
Soha vissza nem jövök, nem jövök már :¦
Valahol egy lány feketében jár
Arca sápadt, nem beszélhet
Hívja őt egy nap az öreg király
Hova mennél, szép leányom? Gyere hozzám!
¦: A királyé nem leszek... :¦
Valahol egy lány sehova sem jár
Szép titokban eltemették
Hívja őt egy nap az öreg király
Szörnyű mérges, hogyha nem jő - mit tehet mást?
¦: A királyé nem leszek... :¦
¦: Ó-ó, valahol így van ez, valahol így van ez :¦
Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Nem ad választ ma senki sem!
El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Sárga rózsa.
Virágok közt...
Jöjj, kedvesem, hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzed, mást akartál.
Jöjj, kedvesem, hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzed, most csalódtál.
Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom.
Meglátod, rendbejönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Meglátod, rendbejönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Jöjj, kedvesem, gyere, bújj ide mellém,
Szeress most úgy, ahogy rég.
Jöjj, kedvesem, gyere, bújj ide mellém,
Ölelj meg úgy, ahogy rég.
Ne legyél bánatos...
Te voltál, te pernahajder,
Az első szerelmem,
De nem vagy több, mint meghatóan
Szép emlék nekem.
Rég elmúltam hatvan éves,
A férjem, szegényt, elvitte a tél,
A lányaim mind férjhez mentek,
Az egyik Svájcban él.
Néha-néha nagy titokban,
Hogy senki, de senki ne lássa meg
Előveszem a féltve őrzött
Régi fényképeket.
Te voltál...
Rég elmúltam hatvan éves,
Én vagyok most a nagymamám.
Bosszankodom, milyen bolond
Az én kis unokám.
Átsírta az egész éjjelt,
Sajnálom szegényt, ó, nagyon,
Hisz elhagyták, oly csalódott,
Most én vígasztalom.
Ne búsulj, ha elhagyott
Az első szerelmed,
Nem lesz több, mint meghatóan
Szép emlék neked.
Szép emlék neked.
Szép emlék neked.
Egész más, egész más ez a játék,
Egész más, egész más ez a játék,
Ha beállsz a körbe és vállalod,
Hogy "nem ér a neved", nem játszhatod.
Egész más, egész más ez a játék,
Ez a játék.
Kisautóddal, ha száguldoztál
és végül összetört,
Sohasem kellett kihívni
a mentőt s a rendőrt.
A szomszéd lány se téged kért meg,
ha akart egy kisbabát.
S ha karácsonyra megkapta,
nem nőtte ki a babaruhát.
Egész más...
I love you, mikor zöldellnek a fák,
I love you, mikor lombjuk hullatják,
I love you, mikor elszárad az ág.
Ha hozzád indulok, fura kis dalt dúdolok,
Ez a dal csak arról szól, hogy I love you.
I love you, mikor virágzik a rét,
I love you, mikor elveszti színét,
I love you, mikor hullik rá a dér.
Ha hozzád indulok, fura kis dalt dúdolok,
Ez a dal csak arról szól, hogy I love you.
Nem törődöm semmi mással,
Csak a beolytott virággal. Lá...
Minden beolytott virágom
Kedvesem lesz virág áron.
Ha csalán lesz, azt se bánom,
Igaz lesz majd a virágom.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Tejet iszok és pipázok,
Jó híremre jól vigyázok.
Nem ér engem veszedelem,
Magamat is elültetem.
Ha már elpusztul a világ...
Kell ez nagyon, igen nagyon
Napkeleten, napnyugaton.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Ha már elpusztul a világ...
Így hát elindult hazafelé,
Miközben sűrűn hullt a hó.
Arra gondolt, otthon talán
Akad egy kis ennivaló.
Hogy kimelegedjék ugrándozott
S jó nagyokat lépett
S a hidegre való tekintettel
Énekelni kezdett.
Minél inkább havazik,
Annál inkább hull a hó.
Minél inkább hull a hó,
Annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik-zik-zik,
Micimackó fázik-zik-zik,
Hull a hó és hózik-zik-zik,
Micimackó fázik.
Ismert erdei körökben
Az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve,
Szereti a mézet.
És ez nem csak afféle
Szerény vélemény,
Határozottan állítom, hogy
Tény, tény, tény.
Ezért, mikor hideg van
És sűrűn hull a fehér hó,
Kell, hogy legyen az almáriumban
Eltéve ennivaló.
Így aztán, ha délidőben
Micimackó megéhezik,
Megkóstol egy csupor mézet
Alaposan, fenékig.
Minél inkább havazik...
Micimackó a barátom,
És gyakran elbeszélgetünk
Azokról a dolgokról,
Mit mind a ketten ismerünk.
És tanultunk egy verset is,
És most már kívülről tudom.
Ha hideg van és hull a hó,
Én mindig ezt dúdolgatom:
Minél inkább havazik...
Sose néztem, merre jártam.
A felhőkkel kiabáltam.
Erdő jött, jaj be szép!
Megcibáltam üstökét.
Jött az erdő, nekivágtam.
A bozótban őzet láttam.
Kergettem, ottmaradt,
Cirógattam, elszaladt.
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
Csak szeretőm megmaradjon.
Szeretőm a titok,
Ő se tudja, ki vagyok.
Isten tudja, honnan jöttem,
Köd előttem, köd mögöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Bolond kérdi, mért visz el.
Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.
Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott éjjel fényben megfürödnék,
És ha egyszer engem lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
Lehetne most a dalban egy lány,
Lehetett volna más is talán.
Lehetett volna, mégsem az lett,
Mer' aki látta, félreértett.
¦: Megkívánta szép virágomat egy öreg király,
Elvitette, nála hervad el már. :¦
Találtam én egy szép virágot,
Tudod azt jól, hogy nem virág volt.
Lehetne most a dalban egy lány,
Lehetett volna más is talán.
A kisleányt nem ismeri,
Nem tudja még, hogy elveszi.
S lesz két gyerek: egy kisfiú,
Egy kisleány, s két háború.
Szegény fiú, szegény leány,
Nem tudja még mi vár reá.
Nem hinné el, ha mondanám,
A kisleány a nagymamám,
A kisfiú a nagypapám.
Egy régi dal, egy régi vágy,
Egy éjszaka és így tovább.
Szegény fiú, szegény leány,
Nem hinném azt, hogy akkor gondoltak reám.
És mégis én most itt vagyok
És nem tudom, mi lesz velem,
Bár sejteném az életem.
De azt tudom, amit te nem:
Miért vagyok s kiért teszem.
Szegény fiú, szegény leány,
Talán majd egyszer ők is gondolnak reám.
Talán egy nap előkerül
Egy régi kép: egy kisgyerek,
Ki tudja majd, miért nevet.
Egy másik arc: egy kisleány,
Ki tudja majd, miért vidám.
Szegény fiú, szegény leány,
Nem tudja még mi vár reá.
Még nem tudom, mi lesz velem,
Bár sejteném az életem.
Hiába vádolsz azzal is,
Hogy nem szerettelek.
A magam módján megpróbáltam
Mindent, amit lehet.
Meg nem valósult álmaidról
Számot nem adhatok.
A nagy produkció helyett
Egy kis dalt dúdolok.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.
Lehet, hogy egykor mást ígértem,
De most már jól tudom:
Az igazságot, mint a földet
Szét nem oszthatom.
Lelked görcsös kis csomóit
Fel nem oldhatom.
A szabadságot, mint jutalmat
Át nem adhatom.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.
Piszkos háztetők s kémények fölött
Látom az eltűnt arcokat.
Most merre járnak, nem tudom.
Elszállt a nyár, hol van ma már
A sok régi dal messze jár.
Elszállt a nyár, hol van ma már
De emléke még visszajár.
Miénk volt a föld, a kétség nem gyötör,
Az országút volt otthonunk.
Éreztük, összetartozunk.
Azt mondtad nekem, emlékszem kedvesem,
Egy boldog pillanat az élet,
És aztán úgyis meghalunk.
Elszállt a nyár...
Azt mondtad nekem, emlékszem kedvesem,
Egy boldog pillanat az élet,
Elmúlt a pillanat s én élek.
¦: Elszállt a nyár... :¦
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy hogyan kezdődött az életem,
Véletlen volt, vagy gondoltál reám
Azon az édes éjszakán.
Hisz jól tudod, nem kértelek,
Nem kértem tőled az életet,
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok.
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az élet nélkülem,
Érezted azt, mikor téged elhagyott,
Milyen jó, hogy én még nem vagyok.
Mama, kérlek, azt mondd meg nekem,
Akartad-e azt, hogy így legyen,
Én azt hiszem, hogy véletlen csupán,
Hogy éppen ő az én apám.
Hisz jól tudod...
Mama, látod, zavarban vagyok,
Most megint egész másra gondolok,
Lesz majd talán, igen lesz majd valaki,
És tőlem is ezt kérdezi.
Mit mondok én akkor neki,
Mit mondok én?
Jól tudom, voltak már boldogabb idők,
Lebegtünk gondtalan ég és föld között.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.
Szép volt a nyár, az első találkozás,
Szép lesz az ősz, miért is lenne más,
Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen,
Mosolyog arcodon a napsugár.
Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen,
Ne legyél bánatos, hisz a jó és a rossz,
Tudjuk már, hogy mindig együtt jár.
Éjszakák, nappalok sorra tűntek el.
Kérdezed, hova lettek -- senki nem felel.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.
Szép volt a nyár...
Csillag Hajnalka idővel iskolába ment,
A tanároktól mindent megtanult.
Volt néhány dolog, amiről másként értesült,
De segítségre soha nem szorult.
Az utca végén várták este a fiúk,
És szabadon választhatott.
Csillag Hajnalka a város szélén szeretett,
És füstfelhőbe menekült a Hold.
Egyszer megtalált egy elejtett mondatot,
És úgy érezte, neki szól.
A kultúrházban játszott egy vendég zenekar,
És énekelt egy lány álmairól.
Csillag Hajnalka a szövőgyárban dolgozott
Megértette jól a gépeket
Mindenkihez kedves volt, és nem panaszkodott
És ezért szerették az emberek.
Egy tisztességes sráchoz feleségül ment,
És nem tartotta meg a lánynevét.
Főzött, mosott, vasalt, és csak néha-néha sírt,
És őszintén szerette gyermekét.
És bámultuk őt, a szívünkhöz nőtt
És vártunk egy új, egy mindent elmosó esőt.
Csillagvirág, szép új világ,
Most hol keresselek, most hol találok rád?
Csillagvirág, szép új világ,
Most hol keresselek, most hol találok rád,
Csillagvirág?
Mint fényes égi jel, a régen várt,
Úgy tündökölt, hogy feledtük az éjszakát.
Bontotta szirmait és egyre nőtt,
Mint készülő szövetség ég és föld között.
És bámultuk őt...
Olyan szépen mondtad el, ahogy egy szentbeszédbe' kell
Elmondani, mitől szebb a rózsa
Mint a mákvirág,
Hogy én, bolond gyerek, nem hallgatok rád.
Csak jót akarsz, és így tovább.
Én nem kérem tőled az áldást,
És nem kell nekem szentbeszéd,
És ez nem jelenti azt, hogy gyűlölöm,
Azt éppen nem
Csak azt, hogy nem kérem tőled az áldást,
És nem kell nekem szentbeszéd,
Hiszen én is tudok áldást osztani,
És szépeket mondani.
Hogy én mit gondolok, azt már úgysem tilthatod,
De hát létrehoztál, felneveltél,
S így most mondhatod,
Hogy neked hálával, hűséggel tartozom,
Bár nem tudom...
Inkább hagyd meg nekem, hogy az én életem
Ma már úgy élhessem jól, vagy rosszul,
Ahogy jó nekem,
És ha nem tetszik, hát mondhatsz véleményt,
Mint jó barát, ez épp elég.
Én nem kérem tőled az áldást...
Csillagos ég, ha fel nem érhetem,
Vetített háttér, díszlet csak nekem.
Mindez oly szép és mindez nagyon jó,
És nincs a földön hozzám hasonló.
¦: Hej, tükör, mondd meg bátran,
Ki a legszebb a világban?
Hej tükör, összetörlek,
Ha nem én vagyok a legszebb :¦ lány.
Azért van nyár, mert jól esik nekem,
Hogy magamat szép barnára süttetem.
Azért vagy te, hogy esküdözz nekem,
Hogy rajtam kívül nincs más senki sem.
Hej, tükör...
Zöld szemem: kék, ilyen a természetem,
Ez az igazság, mivel, hogy így hiszem.
Minden oly szép és mindez nagyon jó,
És nincs a földön hozzám hasonló.
Hej, tükör...
Ó szürke város, nézd új leányod
Vidámnak Annit sohase látod
Dolgozik nappal s tévét néz este
Nincs társasága, nincs ismerőse
S nem jóbarát a sok-sok ember
Ki Annit nézi szakértő szemmel
Ó szőke Anni, mondd hát, mondd, itt mit kerestél
Szürke városunkba, mondd el, miért jöttél
A fények hívtak, vagy lányregények
Ó szőke Anni, becsaptak téged
Elindult egyszer világot látni
Egy szőke kislány, úgy hívták: Anni
Hívta a város, hívták a fények
Gondolta Anni, itt vár az élet
Elment hát Anni, a városba messze
Azt hitte akkor, hogy mindörökre
Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess madár!
Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess madár!
Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
"Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár."
Rebi néni mondja: kár!
Hess madár!
Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
"Nesze lyányom! e mézes bor
Erősítse a szíved:
Szépnek úgy nem tenni kár!"
- "Hadd jöjjön hát a kasznár."
Hess madár!
Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varjú mondja: kár!
Hess madár!
"Asszony, ördög! Vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket -
Ne! a varjút (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked."
Varjú azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
"Hess madár!"
Híre terjed a helységben:
"Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!"
Rebi lelke nem vón kár:
De, mint varjú visszajár.
Hess madár!
Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varjú elkiáltja: kár!
Hess madár!
Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varjú látja, mondja: kár!
Hess madár!
Bujdosónak kín az élte,
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: "megállj, görög!"
Varjú mind' kíséri: "kár!...
Fennakadsz te, szép betyár!"
Hess madár!
"Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam."
Fekete volt, mint bogár:
Asszony ott sír: "mégis kár!
Hess madár!" -
Vörös Rébék átalment a
Keskeny pallón: most repül;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég né'kűl;
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess madár!
Csak annyit kérek tőled, ha érted, ne vágj ki minden fát
Legalább néha-néha lazíts egy félórát
Hogy magad alatt vágod, egyszer majd belátod, én már nem nézem
Azt, hogy hallgass énrám ott fenn a magas létrán, én már nem kérem
Csak annyit kérek tőled, ha érted, ne vágj ki minden fát
Legalább néha-néha lazíts egy félórát
Azt, hogy nem értettél és sosem segítettél, én már nem bánom
Azt, hogy gondolj arra, szükségünk van egymásra, én már nem várom
Csak annyit kérek tőled, ha érted, ne vágj ki minden fát
Legalább néha-néha lazíts egy félórát
Ha szépen szólok hozzád, gyakran meg sem hallgatod,
Vagy elintézed azzal, hogy túl érzékeny vagyok.
S ha indulattal szólok, hogy figyelj végre rám,
A türelmetlenségem a legnagyobb hibám.
Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
hogy mondjam el a bánatom?
Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
hogy mondjam el, nem tudom.
S azt sem értem én, a gondjaid mért titkolod?
Attól félsz, talán, hogy mindig rosszra gondolok?
Ha őszintén beszélnél, tudom, segíthetnék,
De vallatni sem merlek, még félreértenéd.
És úgy érzem már néha, hogy nincs szükséged rám,
Te mindent jobban tudsz és én csak jártatom a szám.
S ha bölcsen kioktatsz, végül észre sem veszed,
Hogy mélyen hallgatok, veled már nem beszélgetek.
Hogy mondjam el neked...
Hadd mondjam el neked, hadd mondjam el neked,
hadd mondjam el a bánatom.
Hadd mondjam el neked, hadd mondjam el neked,
hadd mondjam el ahogy tudom.
A Józsefváros mélyén, hol a házak összebújtak
Ki tudta 56-ban, mit hoz a holnap
A Kárpáthyék lánya a randevúra várva
Egész nap egy dalt dúdolt magába'
A Józsefváros mélyén, hol a házak összesúgtak
A viharban egy lányszív lángra gyulladt
És együtt mentek el a sarki cukrászdába
S a fiú befizette egy stefániára
És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába'
Mikor egy nap a ház rádőlt a cukrászdára
És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába'
Mikor az első szerelmét hiába várta
A Józsefváros mélyén, hol a házak összedőltek
Ma toronyházak állják útját a fénynek
A Kárpáthyék lánya kinn él Amerikába'
New Jersey-ben van családi háza
A férje francia és van két nagyfia
A nagyobbik egy new wave banda sztárja
De vannak bizonyos esték, mikor csend borul a házra
És ő egy régi dalt dúdol magába'
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába'
És emlékezik a régi cukrászdára
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába'
És az első szerelmét újra várja
A Kárpáthyék lánya ma kinn él Amerikába'
Van autója és New Jersey-ben háza
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába'
És látogatóba jön Magyarországra
És a Kárpáthyék lánya elmegy a cukrászdába
És befizet harminchárom stefániára
Néztem a várost, békésen pihent
Felülről úgy tűnt, zavartalan a rend
Egy diszkóbárból dzsessz-rock-funky szólt
És kacsintott rám a hold
Lebegtem az égen, a belváros fölött
Alattam csillogott a felosztott föld
Távolban gyárak és halvány csillagok
Hallgattam a bölcs folyót
Magamba szálltam, későre járt
Már látni véltem egy új kor hajnalát
Mikor egy hang szólt az alsó rakpartról
Éreztem, hozzám is szól
Van még, ki rosszkedvűen ébred
Van még, ki holtvágányon áll
Van még, ki gátlásoktól szenved
Van még, ki megváltásra vár
A földhözragadt ember dülöngélve járt
A kereszteződésnél tétován megállt
Felnézett rám és bár nem láthatott
A szívéből átkot szórt
És hirtelen rámtört a félelem
Éreztem, nem tart fönn többé semmi sem
Zuhanni kezdtem és az álom véget ért
Oly távol van most az ég
Van még, ki rosszkedvűen...
Kijártad az iskolát
És érzed, hogy nincs tovább
Ne várj valami új csodát
De a Föld forog tovább
De a Föld forog tovább és meg nem áll
Ne add fel, ne add fel
Ne add fel a reményt
Soha ne add fel, ne add fel
Ne add fel a reményt
Hisz a holnap mindig egy új nap
S amíg élünk választhatunk
Hogy a holnap érkezik hozzánk el
Vagy nála találkozunk
Lejártad a lábadat
Kerested a jó utat
Tudod a határokat
De a Föld forog tovább
Megélted az éveket
Belátod a tényeket
Kevés, amit kérhetek
De a Föld forog tovább
De a Föld forog tovább és meg nem áll
Ne add fel...
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
Ez a föld már nem az én otthonom
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
De a szívemet örökre itthagyom
De a szívemet örökre itthagyom
Az utcákon a gyűlölet vonult
És a láthatáron felizzott a múlt
S ő tudta jól, hogy most már menni kell
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el
És a sínek mellett állt egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron
Elbúcsúzom, elbúcsúzom...
Nagy volt a zaj a pályaudvaron
S mintha már ott állt volna rég
És mint egy film, egy régi film
Oly ismerősnek tűnt a kép
Elbúcsúzom, elbúcsúzom...
Ma végre jó a kedvem, ó-ó
Mert érzem, hogy itt leszel velem
Ma örülök is, hogy élek, ó-ó
És várom, hogy este hét legyen
És délelőtt az utcán egy srác utánam szólt
Jaj, bocsásson meg nekem, de már láttam valahol
És azt is mondta még, hogy csodálatos vagyok
Persze válasz nélkül hagytam, de nem hazudhatok
Ma végre jó a kedvem...
Azt mondták rám, hogy szomorú vagyok
Igen, mert egyedül voltam, és ez nem vidám dolog
De este érkezel, és bár fáradt leszel
Mégis ezt az éjszakát velem ébren töltöd el
Ma végre jó a kedvem...
Messze fönt északon, hol hűvös minden indulat
Világ zajától távol, csendes völgy ölén
Talán ott várnak szép napok; szelíd, megértő hajnalok
És bánatom feloldja majd az északi fény
Mondd, hova bújhatna el, kit már a harc nem érdekel
Menedéket mondd, a lélek hol talál
Mondd, mit tegyen ki védtelen, békét keres, fegyvertelen
És látja már hogy minden csillag rosszul áll
Messze fönt északon...
Nagyon távol, fent északon
Reám vár még a csillagom
És ha éjjel meglátom én
Mindig újra elvarázsol az északi fény
Mondd, mért hagytuk, hogy így legyen, miért nem győz az értelem
A jó szándék társat miért nem talál
Hidd el, hogy nem könnyen teszem, és mindig visszahúz szívem
De néha úgy érzem, hogy el kell menni már
Messze fönt északon...
Nagyon távol, fent északon...
Valahol távol, fent északon
Tudom, hogy rám vár a csillagom
Valahol távol üzen felém
És új hajnalt hoz el az északi fény