EGY ÉV ELMÚLT (Koncz Zs.)

Elmúlt egy év, hova tűnt a szép tavasz,
Hajnali szél, az első rügyező ág,
a találkozás? Á...
Egy év elmúlt, hova tűnt az édes nyár,
Szép szerelem, a forró éjszakák,
az ígéretek?

Elmúlt egy év, hova tűnt a fáradt ősz,
Sokszínű táj, a hullócsillagok,
a búcsúzás? Á...
Egy év elmúlt, hova tűnt a hideg tél,
A nagy havazás, a sápadt napsugár,
a várakozás?

És jön majd még sok-sok év;
Akire vársz talán majd rádtalál.

¦: Az élet nem áll meg soha, a végtelen tánc.
Akárhogy táncolhatsz, csak körbe jársz.
Szoríts meg jól, ha engem kívánsz.
Addig szeress, amíg látsz! :¦

la-la-la-la-la-la...


ÉN NEM TUDTAM AZT, KÉREM (Koncz Zs.)

Én nem tudtam azt, kérem, és jó, hogy megmondták,
Hogy addig jár a korsó, míg el nem lopják.
És azt sem tudtam, kérem, hogy nem szabad lopni,
A szegény emberekkel mindig kitolni;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.

Én nem tudtam azt, kérem, hogy nagy az a zsömle,
Csak kicsinek látszik a szájunkhoz mérve.
Mert nem tanították meg a középiskolában,
Hogy sok igazság van még a filozófiában;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.

Azt, hogy én egy félig művelt kislány voltam,
Sajnos jól tudom.
De isteni a felfogásom, így hát
Most már könnyen folytatom.

Én nem tudtam azt, kérem, hogy sárga a rózsa,
Akkor is, ha van még, ki vörösnek mondja.
És azt sem tudtam, kérem, mert jól eltitkolták,
Hogy a világon a legszebb hely Magyarország;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.

Azt, hogy én egy félig művelt...

Én nem tudtam azt, kérem, hogy kocsiban ülve
A jobbról jövőnek van mindig előnye.
De nem mondták meg azt sem, hogy balról is jönnek,
Elromlott a fékjük és nekem is jöttek;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.

És nem tudtam azt, kérem, hogy a nagykapuk mellett
Mindig van egy kisebb, ahol bemennek.
Be is mentem, kérem, és azzal fogadtak,
Hogy túl sokat tudok már, legyen vége a dalnak!
És most már többet tudok akárki másnál,
Csak a betűket nem ismerem... Ó-ó;
A betűket is ismerem - most már
A betűket is ismerem.


AMIKOR (Koncz Zs.)

Amikor először nevettél reám,
Nem akartam hinni a szememnek.
Amikor először beszéltem veled,
Nem akartam hinni a fülemnek.

Nem is értem azt, hogy miért én vagyok
Az a kiválasztott, kivel jársz,
Nem is értem azt, hogy miért jó neked
Az, amikor este reám vársz.

¦: Nem is érdekelt soha, nem is érdekelt soha,
   nem is érdekelt soha. :¦

Amióta látlak, nagyon jól tudom,
Te vagy az, kit mindig néznem kell.
Amióta hallom a hangodat, tudom,
Te vagy az, kit mindig hallgatni kell.

Meg is értem azt, hogy miért kell nekem
Az, hogy nagyon gyakran veled legyek.
Meg is értem azt, hogy miért jó veled,
Tudom azt, hogy nagyon szeretlek.

¦: Nem is hagylak el soha, nem is hagylak el soha,
  nem is hagylak el soha. :¦


BARBARA (Koncz Zs.)

Volt egy leány, ki senkitől se félt,
Ő volt a nagy harc hőse,
Egy századnyi lány követte mindig őt,
Mert ő volt a század vezére.

Mindenki félt, ha megjelent a lány,
Tűz lángja égett szemében.
A hős Barbara, miként a híre szállt,
Nem volt még férfi kezében.

Barbara az élen, s nincs ki ellenáll,
Mer' Barbara kit elkap, az többé fel nem áll.
Barbara vezérünk, követjük mindig őt,
Barbara a jelszó, s miénk lesz a föld.

Zúgott a vész és dörgött a föld,
És példát vehettünk a lányról,
Győztünk, ha kell; és akkor is, ha nem,
Így szólt a dal Barbaráról.

Barbara az élen...

És jött egy rendelet: hogy katona lány nem lehet,
Más feladat lesz rájuk bízva:
Mert sok fiú elesett és kellenek a gyerekek,
Barbaráék vonuljanak vissza!

Barbara az élen, s nincs ki ellenáll,
Mer' Barbara kit elkap, az többé fel nem áll.
Barbara vezérünk, követjük mindig őt,
Barbara a jelszó, s népes lesz a föld.


VALAKI KELL, HOGY SZERESSEN (Koncz Zs.)

Valaki rávett, valaki rávett
Hogy szeressem, hogy szeressem,
Miért ne tenném, miért ne tenném,
Ha jó nekem, ha jó nekem,

Anyuka mondta, apuka mondta,
Hogy vigyázzak, hogy vigyázzak,
Mer' a nagy érzés, mer' a nagy érzés
Megárthat, megárthat.

Valaki kell, hogy szeressen,
Amikor kell, megöleljen,
Tiltották nekem, de hiába!

Valaki hívott, valaki hívott
A sötétbe, a sötétbe,
Meg is öleltem, meg is öleltem,
miért ne, miért ne?!

¦: Valaki kell, hogy szeressen,
Amikor kell, megöleljen,
Tiltották nekem, de hiába! :¦


EGY LÁNY SÉTÁL A DOMBOLDALON (Koncz Zs.)

Fekszel a fűben és eljön a szél
Megérint téged és halkan mesél
Valóság nincs, te nem létezel
Az élet csak álom, ne ébredj fel
Eljön az óra és szabad leszel
Megérted végül szeretni kell
Egy lány sétál a domboldalon
És vár téged vár
Egy lány sétál a domboldalon
És vár téged vár

Fekszel a fűben és rádnéz a nap
Látja, hogy fáradt és csalódott vagy
Elküldi hozzád az álomsugarát
Hallod a fűben a napfény dalát
Érted a virágok hívó szavát
Letérdel hozzád az egész világ
Egy lány sétál a domboldalon
És vár téged vár
Egy lány sétál a domboldalon
És vár téged vár

Valóság nincs, te nem létezel
Az élet csak álom, ne ébredj fel
Hallgasd a virágok hívó szavát
S letérdel hozzád az egész világ
Egy lány sétál a domboldalon
És vár téged vár
Egy lány sétál a domboldalon
És vár téged vár


MIT TEGYEN EGY KISLEÁNY (Koncz Zs.)

Egy kedves kisleány, kit ismersz is talán
Bánatában azzal fordult levélben hozzám,
Hogy talán én tudom és el is mondhatom,
Hmmm, hogy mit tegyen.

Ó én jó anyám, azt kérdi a lány,
Hogy megtegye vagy ne, amit a kedvese kíván.
És számít rá nagyon, hogy dönt a válaszom,
Hmmm, hogy mit tegyen.

¦: Mondhatnám azt is, jobb lesz, ha vár még,
Hiszen nem tart sokáig egy szerelem.
Mondhatnám azt is, jobb, ha már holnap,
Hiszen nem tart sokáig egy szerelem.

Azt írta a lány, hogy hallgat majd reám,
Csak mondjam el, hogy mit tegyen egy szerelmes leány.
És én jól tudom, hogy el nem mondhatom,
Hmmm, hogy mit tegyen. :¦


KÉSŐRE JÁR, KEDVESEM (Koncz Zs.)

Későre jár, kedvesem
A fáradt nap elpihen
¦: Lehunyja már tiszta, kék szemét az ég
Szép álmokat küld feléd :¦

Későre jár, kedvesem
Nincs mára több énekem
¦: Holnap talán megint találkozhatunk
De addig még álmodunk :¦

Későre jár, kedvesem
Búcsúzni kell, azt hiszem
¦: Most véget ér életedből még egy nap
Remélem, még sok marad :¦


ITT A KÉT KEZEM (Koncz Zs.)

A csillag fényét a naptól kapja
A föld virágot ad a rétnek
A virág mézét a méhecske kapja
De mit adhatok én Néked?

A folyó vizét a forrástól kapja
A fiú anyjától az életet
Az éj az égtől a csillagot kapja
De mit adhatok én Néked?

Arra gondolok, Néked mit adhatok
Minek örülnél, és örökké magadnál tarthatod
Itt a két kezem, ez van nekem
Tudod jól, ezt adom – ez mindenem.


BORDÓDI KRISTÓF (Koncz Zs.)

Bordódi Kristóf lovára száll
Felfelé száguld, hol nincsen határ
Csillagos ég alatt álmokat űz
Éleszd a lángot, égjen a tűz

Fehér szobában, nyáréjszakán
Illatos ágyban fekszik a lány
Szemében könnyek, hiába vár
Bordódi Kristóf lovára száll

Ne sírj, virágom, ne sírj anyám
Láttok még engem a ház udvarán
Bordódi Kristóf búcsúzik már
Felfelé száguld, hol nincsen határ

A földtől már távol, az éghez közel
Száguldó szélvész ragadja el
Lelkében lángol az emésztő tűz
Csillagos ég alatt álmokat űz

Bordódi Kristóf a ház udvarán
Hat fehér gyertya a két oldalán
Sír fölé hajlik egy magányos fűz
Éleszd a lángot, égjen a tűz


VALAHOL EGY LÁNY (Koncz Zs.)

Valahol egy lány hófehérben jár
Ő a legszebb messze földön
Hívja őt egy nap az öreg király
Feleségül megkívánja, de így szól a lány:

¦: A királyé nem leszek, nem leszek
Akkor inkább elmegyek, elmegyek
Soha vissza nem jövök, nem jövök már :¦

Valahol egy lány feketében jár
Arca sápadt, nem beszélhet
Hívja őt egy nap az öreg király
Hova mennél, szép leányom? Gyere hozzám!

¦: A királyé nem leszek... :¦

Valahol egy lány sehova sem jár
Szép titokban eltemették
Hívja őt egy nap az öreg király
Szörnyű mérges, hogyha nem jő - mit tehet mást?

¦: A királyé nem leszek... :¦

¦: Ó-ó, valahol így van ez, valahol így van ez :¦


MIÉRT HAGYTUK, HOGY ÍGY LEGYEN (Koncz Zs.)

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk,
Minden álmunk.

Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Nem ad választ ma senki sem!

El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Sárga rózsa.

Virágok közt...


JÖJJ KEDVESEM (Koncz Zs.)

Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel,
Titkolni kár, hisz látom én.
Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel,
Az élet nem lányregény.

Jöjj, kedvesem, hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzed, mást akartál.
Jöjj, kedvesem, hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzed, most csalódtál.

Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom.
Meglátod, rendbejönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Meglátod, rendbejönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.

Jöjj, kedvesem, gyere, bújj ide mellém,
Szeress most úgy, ahogy rég.
Jöjj, kedvesem, gyere, bújj ide mellém,
Ölelj meg úgy, ahogy rég.

Ne legyél bánatos...


RÉG ELMÚLTAM HATVAN ÉVES (Koncz Zs.)

Rég elmúltam hatvan éves,
Én vagyok most a nagymamám.
Ősz vagyok, és tudom, az élet
Nem mindig vidám.
Rég elmúltam hatvan éves,
Túl vagyok már sok mindenen
És régen elfelejtettem,
Hogy mit tettél velem.

Te voltál, te pernahajder,
Az első szerelmem,
De nem vagy több, mint meghatóan
Szép emlék nekem.

Rég elmúltam hatvan éves,
A férjem, szegényt, elvitte a tél,
A lányaim mind férjhez mentek,
Az egyik Svájcban él.
Néha-néha nagy titokban,
Hogy senki, de senki ne lássa meg
Előveszem a féltve őrzött
Régi fényképeket.

Te voltál...

Rég elmúltam hatvan éves,
Én vagyok most a nagymamám.
Bosszankodom, milyen bolond
Az én kis unokám.
Átsírta az egész éjjelt,
Sajnálom szegényt, ó, nagyon,
Hisz elhagyták, oly csalódott,
Most én vígasztalom.

Ne búsulj, ha elhagyott
Az első szerelmed,
Nem lesz több, mint meghatóan
Szép emlék neked.
Szép emlék neked.
Szép emlék neked.


GYERMEKJÁTÉKOK (Koncz Zs.)

Kinőttél már a gyermekkorból,
de felnőtt nem vagy még,
Megszoktad a játékaid
és folytatni szeretnéd.
Rabló-pandúrt, papás-mamást,
meg mindenféle mást,
De előbb meg kell tanulnod
a szabályos dobást.

Egész más, egész más ez a játék,
Egész más, egész más ez a játék,
Ha beállsz a körbe és vállalod,
Hogy "nem ér a neved", nem játszhatod.
Egész más, egész más ez a játék,
Ez a játék.

Kisautóddal, ha száguldoztál
és végül összetört,
Sohasem kellett kihívni
a mentőt s a rendőrt.
A szomszéd lány se téged kért meg,
ha akart egy kisbabát.
S ha karácsonyra megkapta,
nem nőtte ki a babaruhát.

Egész más...


I LOVE YOU (Koncz Zs.)

I love you, mikor felhős fenn az ég,
I love you, mikor felhőtlen és kék,
I love you, mikor csillag fénye ég.
Ha hozzád indulok, fura kis dalt dúdolok,
Ez a dal csak arról szól, hogy I love you.

I love you, mikor zöldellnek a fák,
I love you, mikor lombjuk hullatják,
I love you, mikor elszárad az ág.
Ha hozzád indulok, fura kis dalt dúdolok,
Ez a dal csak arról szól, hogy I love you.

I love you, mikor virágzik a rét,
I love you, mikor elveszti színét,
I love you, mikor hullik rá a dér.
Ha hozzád indulok, fura kis dalt dúdolok,
Ez a dal csak arról szól, hogy I love you.


KERTÉSZ LESZEK (Koncz Zs.)

Kertész leszek, fát nevelek,
Kelő nappal én is kelek. Lá...

Nem törődöm semmi mással,
Csak a beolytott virággal. Lá...

Minden beolytott virágom
Kedvesem lesz virág áron.

Ha csalán lesz, azt se bánom,
Igaz lesz majd a virágom.

Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.

Tejet iszok és pipázok,
Jó híremre jól vigyázok.

Nem ér engem veszedelem,
Magamat is elültetem.

Ha már elpusztul a világ...

Kell ez nagyon, igen nagyon
Napkeleten, napnyugaton.

Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.

Ha már elpusztul a világ...


MICIMACKÓ (Koncz Zs.)

Egy napon, mikor Micimackónak
Semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy tenni kéne
Valami nagyon fontosat.
Elment tehát Malackához,
Hogy meglesse, mit csinál.
De Malackánál éppen akkor
Senkit nem talált.

Így hát elindult hazafelé,
Miközben sűrűn hullt a hó.
Arra gondolt, otthon talán
Akad egy kis ennivaló.
Hogy kimelegedjék ugrándozott
S jó nagyokat lépett
S a hidegre való tekintettel
Énekelni kezdett.

Minél inkább havazik,
Annál inkább hull a hó.
Minél inkább hull a hó,
Annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik-zik-zik,
Micimackó fázik-zik-zik,
Hull a hó és hózik-zik-zik,
Micimackó fázik.

Ismert erdei körökben
Az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve,
Szereti a mézet.
És ez nem csak afféle
Szerény vélemény,
Határozottan állítom, hogy
Tény, tény, tény.

Ezért, mikor hideg van
És sűrűn hull a fehér hó,
Kell, hogy legyen az almáriumban
Eltéve ennivaló.
Így aztán, ha délidőben
Micimackó megéhezik,
Megkóstol egy csupor mézet
Alaposan, fenékig.

Minél inkább havazik...

Micimackó a barátom,
És gyakran elbeszélgetünk
Azokról a dolgokról,
Mit mind a ketten ismerünk.
És tanultunk egy verset is,
És most már kívülről tudom.
Ha hideg van és hull a hó,
Én mindig ezt dúdolgatom:

Minél inkább havazik...


SZÉL HOZOTT, SZÉL VISZ EL (Koncz Zs.)

Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Minek kérdjem, mért visz el?

Sose néztem, merre jártam.
A felhőkkel kiabáltam.
Erdő jött, jaj be szép!
Megcibáltam üstökét.

Jött az erdő, nekivágtam.
A bozótban őzet láttam.
Kergettem, ottmaradt,
Cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
Csak szeretőm megmaradjon.
Szeretőm a titok,
Ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
Köd előttem, köd mögöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Bolond kérdi, mért visz el.


HA ÉN RÓZSA VOLNÉK (Koncz Zs.)

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott éjjel fényben megfürödnék,
És ha egyszer engem lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.


LEHETETT VOLNA (Koncz Zs.)

Találtam én egy szép virágot,
Tudod azt jól, hogy nem virág volt.
Virágos köntösét viselte,
És aki látta, megszerette.

Lehetne most a dalban egy lány,
Lehetett volna más is talán.
Lehetett volna, mégsem az lett,
Mer' aki látta, félreértett.

¦: Megkívánta szép virágomat egy öreg király,
  Elvitette, nála hervad el már. :¦

Találtam én egy szép virágot,
Tudod azt jól, hogy nem virág volt.
Lehetne most a dalban egy lány,
Lehetett volna más is talán.


RÉGI DAL (Koncz Zs.)

Egy régi kép: egy kisgyerek,
Ki tudja már, miért nevet.
Egy másik arc: egy kisleány,
Ki tudja már, miért vidám.
Szegény fiú, szegény leány,
Nem tudja még mi vár reá.
Nem sejti még a kisfiú,

A kisleányt nem ismeri,
Nem tudja még, hogy elveszi.
S lesz két gyerek: egy kisfiú,
Egy kisleány, s két háború.
Szegény fiú, szegény leány,
Nem tudja még mi vár reá.
Nem hinné el, ha mondanám,

A kisleány a nagymamám,
A kisfiú a nagypapám.
Egy régi dal, egy régi vágy,
Egy éjszaka és így tovább.
Szegény fiú, szegény leány,
Nem hinném azt, hogy akkor gondoltak reám.
És mégis én most itt vagyok

És nem tudom, mi lesz velem,
Bár sejteném az életem.
De azt tudom, amit te nem:
Miért vagyok s kiért teszem.
Szegény fiú, szegény leány,
Talán majd egyszer ők is gondolnak reám.
Talán egy nap előkerül

Egy régi kép: egy kisgyerek,
Ki tudja majd, miért nevet.
Egy másik arc: egy kisleány,
Ki tudja majd, miért vidám.
Szegény fiú, szegény leány,
Nem tudja még mi vár reá.
Még nem tudom, mi lesz velem,
Bár sejteném az életem.


ŐSZINTE BOHÓC (Koncz Zs.)

A csillagokat nem érem el,
Varázsló nem vagyok.
Hiába kéred, kihűlt szívedbe
Lángot nem lophatok.
Hogy elfáradtál félúton,
Az nem az én hibám.
S ha nem álltál ki mellettem,
Most nem kiálthatsz rám.

Hiába vádolsz azzal is,
Hogy nem szerettelek.
A magam módján megpróbáltam
Mindent, amit lehet.
Meg nem valósult álmaidról
Számot nem adhatok.
A nagy produkció helyett
Egy kis dalt dúdolok.

Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.

Lehet, hogy egykor mást ígértem,
De most már jól tudom:
Az igazságot, mint a földet
Szét nem oszthatom.
Lelked görcsös kis csomóit
Fel nem oldhatom.
A szabadságot, mint jutalmat
Át nem adhatom.

Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.

Nálam őszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.


ELSZÁLLT A NYÁR (Koncz Zs.)

Volt egy régi nyár, emléke visszajár
És a napsugárral beköszönt
A nyitva hagyott ablakon.

Piszkos háztetők s kémények fölött
Látom az eltűnt arcokat.
Most merre járnak, nem tudom.

Elszállt a nyár, hol van ma már
A sok régi dal messze jár.
Elszállt a nyár, hol van ma már
De emléke még visszajár.

Miénk volt a föld, a kétség nem gyötör,
Az országút volt otthonunk.
Éreztük, összetartozunk.

Azt mondtad nekem, emlékszem kedvesem,
Egy boldog pillanat az élet,
És aztán úgyis meghalunk.

Elszállt a nyár...

Azt mondtad nekem, emlékszem kedvesem,
Egy boldog pillanat az élet,
Elmúlt a pillanat s én élek.

¦: Elszállt a nyár... :¦


MAMA KÉRLEK (Koncz Zs.)

Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az élet nélkülem,
Gondoltál rám, mikor azt tervezted el,
Hogy mi lesz majd, ha nagy leszel.

Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy hogyan kezdődött az életem,
Véletlen volt, vagy gondoltál reám
Azon az édes éjszakán.

Hisz jól tudod, nem kértelek,
Nem kértem tőled az életet,
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok.

Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az élet nélkülem,
Érezted azt, mikor téged elhagyott,
Milyen jó, hogy én még nem vagyok.

Mama, kérlek, azt mondd meg nekem,
Akartad-e azt, hogy így legyen,
Én azt hiszem, hogy véletlen csupán,
Hogy éppen ő az én apám.

Hisz jól tudod...

Mama, látod, zavarban vagyok,
Most megint egész másra gondolok,
Lesz majd talán, igen lesz majd valaki,
És tőlem is ezt kérdezi.

Mit mondok én akkor neki,
Mit mondok én?


ÉLÜNK CSENDESEN (Koncz Zs.)

Látom én kedvesem, hogy nem vagy túl vidám,
Oly sokat tépelődsz az idő múlásán.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.

Jól tudom, voltak már boldogabb idők,
Lebegtünk gondtalan ég és föld között.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.

Szép volt a nyár, az első találkozás,
Szép lesz az ősz, miért is lenne más,
Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen,
Mosolyog arcodon a napsugár.
Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen,
Ne legyél bánatos, hisz a jó és a rossz,
Tudjuk már, hogy mindig együtt jár.

Éjszakák, nappalok sorra tűntek el.
Kérdezed, hova lettek -- senki nem felel.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.

Szép volt a nyár...


CSILLAG HAJNALKA (Koncz Zs.)

Csillag Hajnalka a város szélén született,
Ott, ahol a vasút elköszön.
A töltés oldalán, ha néha kinyílt egy virág,
A gyerekek közt nagy volt a öröm.

Csillag Hajnalka idővel iskolába ment,
A tanároktól mindent megtanult.
Volt néhány dolog, amiről másként értesült,
De segítségre soha nem szorult.

Az utca végén várták este a fiúk,
És szabadon választhatott.
Csillag Hajnalka a város szélén szeretett,
És füstfelhőbe menekült a Hold.

Egyszer megtalált egy elejtett mondatot,
És úgy érezte, neki szól.
A kultúrházban játszott egy vendég zenekar,
És énekelt egy lány álmairól.

Csillag Hajnalka a szövőgyárban dolgozott
Megértette jól a gépeket
Mindenkihez kedves volt, és nem panaszkodott
És ezért szerették az emberek.

Egy tisztességes sráchoz feleségül ment,
És nem tartotta meg a lánynevét.
Főzött, mosott, vasalt, és csak néha-néha sírt,
És őszintén szerette gyermekét.


CSILLAGVIRÁG (Koncz Zs.)

Ki tudja honnan jött, itt volt a lány
És tiszta volt és minden ok nélkül vidám.
Szemében csillagok, hajában virág,
S mint lágy eső, oldotta szívünk bánatát.

És bámultuk őt, a szívünkhöz nőtt
És vártunk egy új, egy mindent elmosó esőt.
Csillagvirág, szép új világ,
Most hol keresselek, most hol találok rád?
Csillagvirág, szép új világ,
Most hol keresselek, most hol találok rád,
Csillagvirág?

Mint fényes égi jel, a régen várt,
Úgy tündökölt, hogy feledtük az éjszakát.
Bontotta szirmait és egyre nőtt,
Mint készülő szövetség ég és föld között.

És bámultuk őt...


NEM KÉREK ÁLDÁST (Koncz Zs.)

Kedves jó atyám, kérlek figyelj most reám,
Ha lehet, ne gyújts rá, mer' a sok dohányzás
Nem tesz jót neked,
A kezed már-már láthatón remeg,
S én féltelek.

Olyan szépen mondtad el, ahogy egy szentbeszédbe' kell
Elmondani, mitől szebb a rózsa
Mint a mákvirág,
Hogy én, bolond gyerek, nem hallgatok rád.
Csak jót akarsz, és így tovább.

Én nem kérem tőled az áldást,
És nem kell nekem szentbeszéd,
És ez nem jelenti azt, hogy gyűlölöm,
Azt éppen nem
Csak azt, hogy nem kérem tőled az áldást,
És nem kell nekem szentbeszéd,
Hiszen én is tudok áldást osztani,
És szépeket mondani.

Hogy én mit gondolok, azt már úgysem tilthatod,
De hát létrehoztál, felneveltél,
S így most mondhatod,
Hogy neked hálával, hűséggel tartozom,
Bár nem tudom...

Inkább hagyd meg nekem, hogy az én életem
Ma már úgy élhessem jól, vagy rosszul,
Ahogy jó nekem,
És ha nem tetszik, hát mondhatsz véleményt,
Mint jó barát, ez épp elég.

Én nem kérem tőled az áldást...


ZÖLD SZEMEM - KÉK! (Koncz Zs.)

Zöld szemem: kék, ilyen a természetem,
Ez az igazság, mivel, hogy így hiszem.
Míg áll a Föld és körötte forog a Nap,
Az én kis lelkem nyugalma megmarad.

Csillagos ég, ha fel nem érhetem,
Vetített háttér, díszlet csak nekem.
Mindez oly szép és mindez nagyon jó,
És nincs a földön hozzám hasonló.

¦: Hej, tükör, mondd meg bátran,
   Ki a legszebb a világban?
   Hej tükör, összetörlek,
   Ha nem én vagyok a legszebb :¦ lány.

Azért van nyár, mert jól esik nekem,
Hogy magamat szép barnára süttetem.
Azért vagy te, hogy esküdözz nekem,
Hogy rajtam kívül nincs más senki sem.

   Hej, tükör...

Zöld szemem: kék, ilyen a természetem,
Ez az igazság, mivel, hogy így hiszem.
Minden oly szép és mindez nagyon jó,
És nincs a földön hozzám hasonló.

   Hej, tükör...


SZŐKE ANNI BALLADÁJA (Koncz Zs.)

Elindult egyszer világot látni
Egy szőke kislány, úgy hívták: Anni
Így szólt az apja: már felnőtt lány vagy
Indulj az útra, áldásom rajtad
Elment hát Anni, a városba messze
Azt hite akkor, hogy mindörökre

Ó szürke város, nézd új leányod
Vidámnak Annit sohase látod
Dolgozik nappal s tévét néz este
Nincs társasága, nincs ismerőse
S nem jóbarát a sok-sok ember
Ki Annit nézi szakértő szemmel

Ó szőke Anni, mondd hát, mondd, itt mit kerestél
Szürke városunkba, mondd el, miért jöttél
A fények hívtak, vagy lányregények
Ó szőke Anni, becsaptak téged

Elindult egyszer világot látni
Egy szőke kislány, úgy hívták: Anni
Hívta a város, hívták a fények
Gondolta Anni, itt vár az élet
Elment hát Anni, a városba messze
Azt hitte akkor, hogy mindörökre


VÖRÖS RÉBÉK (Koncz Zs.)

"Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -"
Tollászkodni, már mint varjú,
Egy jegenyefára ült.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess madár!

Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess madár!

Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess madár!

Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
"Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár."
Rebi néni mondja: kár!
Hess madár!

Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
"Nesze lyányom! e mézes bor
Erősítse a szíved:
Szépnek úgy nem tenni kár!"
- "Hadd jöjjön hát a kasznár."
Hess madár!

Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varjú mondja: kár!
Hess madár!

  "Asszony, ördög! Vidd apádnak
  Haza ezt a gyermeket -
  Ne! a varjút (hol a puskám?)
  Útra meglövöm neked."
  Varjú azt se mondja: kár!
  El sem is rebbenti már:
  "Hess madár!"

Híre terjed a helységben:
"Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!"
Rebi lelke nem vón kár:
De, mint varjú visszajár.
Hess madár!

Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varjú elkiáltja: kár!
Hess madár!

Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varjú látja, mondja: kár!
Hess madár!

Bujdosónak kín az élte,
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: "megállj, görög!"
Varjú mind' kíséri: "kár!...
Fennakadsz te, szép betyár!"
Hess madár!

  "Most ebédre, hollók, varjak
  Seregestül, aki van!
  De szemét ne bántsa senki:
  Azzal elbánok magam."
  Fekete volt, mint bogár:
  Asszony ott sír: "mégis kár!
  Hess madár!" -

Vörös Rébék átalment a
Keskeny pallón: most repül;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég né'kűl;
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess madár!


NE VÁGJ KI MINDEN FÁT (Koncz Zs.)

Hogy velem nem törődtél, épp, hogy elviseltél, én már nem bánom
Azt, hogy szeress engem, úgy is ha kényelmetlen, én már nem várom

Csak annyit kérek tőled, ha érted, ne vágj ki minden fát
Legalább néha-néha lazíts egy félórát

Hogy magad alatt vágod, egyszer majd belátod, én már nem nézem
Azt, hogy hallgass énrám ott fenn a magas létrán, én már nem kérem

Csak annyit kérek tőled, ha érted, ne vágj ki minden fát
Legalább néha-néha lazíts egy félórát

Azt, hogy nem értettél és sosem segítettél, én már nem bánom
Azt, hogy gondolj arra, szükségünk van egymásra, én már nem várom

Csak annyit kérek tőled, ha érted, ne vágj ki minden fát
Legalább néha-néha lazíts egy félórát


HOGY MONDJAM EL (Koncz Zs.)

Azzal kezdeném, hogy hidd el, nem panaszkodom,
Ha körülnézek, látom, hogy nincs is rá okom.
De van néhány dolog, amit elmondanék,
Csak attól félek én, hogy félreértenéd.

Ha szépen szólok hozzád, gyakran meg sem hallgatod,
Vagy elintézed azzal, hogy túl érzékeny vagyok.
S ha indulattal szólok, hogy figyelj végre rám,
A türelmetlenségem a legnagyobb hibám.

Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
hogy mondjam el a bánatom?
Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
hogy mondjam el, nem tudom.

S azt sem értem én, a gondjaid mért titkolod?
Attól félsz, talán, hogy mindig rosszra gondolok?
Ha őszintén beszélnél, tudom, segíthetnék,
De vallatni sem merlek, még félreértenéd.

És úgy érzem már néha, hogy nincs szükséged rám,
Te mindent jobban tudsz és én csak jártatom a szám.
S ha bölcsen kioktatsz, végül észre sem veszed,
Hogy mélyen hallgatok, veled már nem beszélgetek.

Hogy mondjam el neked...

Hadd mondjam el neked, hadd mondjam el neked,
hadd mondjam el a bánatom.
Hadd mondjam el neked, hadd mondjam el neked,
hadd mondjam el ahogy tudom.


A KÁRPÁTHYÉK LÁNYA (Koncz Zs.)

A Józsefváros mélyén, hol sötétek a fények
Egy szőke lányt neveltek az ötvenes évek
A Kárpáthyék lánya félig volt csak árva
Az apja eltűnt, s a család hiába várta

A Józsefváros mélyén, hol a házak összebújtak
Ki tudta 56-ban, mit hoz a holnap
A Kárpáthyék lánya a randevúra várva
Egész nap egy dalt dúdolt magába'

A Józsefváros mélyén, hol a házak összesúgtak
A viharban egy lányszív lángra gyulladt
És együtt mentek el a sarki cukrászdába
S a fiú befizette egy stefániára

  És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába'
  Mikor egy nap a ház rádőlt a cukrászdára
  És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába'
  Mikor az első szerelmét hiába várta

A Józsefváros mélyén, hol a házak összedőltek
Ma toronyházak állják útját a fénynek
A Kárpáthyék lánya kinn él Amerikába'
New Jersey-ben van családi háza

A férje francia és van két nagyfia
A nagyobbik egy new wave banda sztárja
De vannak bizonyos esték, mikor csend borul a házra
És ő egy régi dalt dúdol magába'

  A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába'
  És emlékezik a régi cukrászdára
  A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába'
  És az első szerelmét újra várja

  A Kárpáthyék lánya ma kinn él Amerikába'
  Van autója és New Jersey-ben háza
  A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába'
  És látogatóba jön Magyarországra

És a Kárpáthyék lánya elmegy a cukrászdába
És befizet harminchárom stefániára


A VÁROS FÖLÖTT (Koncz Zs.)

Nyár éjszakán felkapott a szél
Oly könnyű voltam, akár egy kis levél
Magasra szálltam, és átölelt az ég
Oly felhőtlen volt a kép

Néztem a várost, békésen pihent
Felülről úgy tűnt, zavartalan a rend
Egy diszkóbárból dzsessz-rock-funky szólt
És kacsintott rám a hold

Lebegtem az égen, a belváros fölött
Alattam csillogott a felosztott föld
Távolban gyárak és halvány csillagok
Hallgattam a bölcs folyót

Magamba szálltam, későre járt
Már látni véltem egy új kor hajnalát
Mikor egy hang szólt az alsó rakpartról
Éreztem, hozzám is szól

Van még, ki rosszkedvűen ébred
Van még, ki holtvágányon áll
Van még, ki gátlásoktól szenved
Van még, ki megváltásra vár

A földhözragadt ember dülöngélve járt
A kereszteződésnél tétován megállt
Felnézett rám és bár nem láthatott
A szívéből átkot szórt

És hirtelen rámtört a félelem
Éreztem, nem tart fönn többé semmi sem
Zuhanni kezdtem és az álom véget ért
Oly távol van most az ég

Van még, ki rosszkedvűen...


NE ADD FEL (Koncz Zs.)

Tudom, te is indultál
Tudom, te is álmodtál
Tudom, te is csalódtál
De a Föld forog tovább

Kijártad az iskolát
És érzed, hogy nincs tovább
Ne várj valami új csodát
De a Föld forog tovább
De a Föld forog tovább és meg nem áll

Ne add fel, ne add fel
Ne add fel a reményt
Soha ne add fel, ne add fel
Ne add fel a reményt
Hisz a holnap mindig egy új nap
S amíg élünk választhatunk
Hogy a holnap érkezik hozzánk el
Vagy nála találkozunk

Lejártad a lábadat
Kerested a jó utat
Tudod a határokat
De a Föld forog tovább

Megélted az éveket
Belátod a tényeket
Kevés, amit kérhetek
De a Föld forog tovább
De a Föld forog tovább és meg nem áll

Ne add fel...


SZÁZÉVES PÁLYAUDVAR (Koncz Zs.)

Vannak idők, mikor menni kell
Mikor feltűnik a ház falán a jel
Nem volt már egészen fiatal
És most úgy érezte, majdnem belehal
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron

Elbúcsúzom, elbúcsúzom
Ez a föld már nem az én otthonom
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
De a szívemet örökre itthagyom
De a szívemet örökre itthagyom

Az utcákon a gyűlölet vonult
És a láthatáron felizzott a múlt
S ő tudta jól, hogy most már menni kell
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el
És a sínek mellett állt egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron

Elbúcsúzom, elbúcsúzom...

Nagy volt a zaj a pályaudvaron
S mintha már ott állt volna rég
És mint egy film, egy régi film
Oly ismerősnek tűnt a kép

Elbúcsúzom, elbúcsúzom...


MA VÉGRE JÓ A KEDVEM (Koncz Zs.)

Reggel szobámba benevetett a nap
Én megéreztem, hogy ez különleges nap
Csengetett a postás, alig hittem el
Mert a táviratban az volt, hogy este érkezel

Ma végre jó a kedvem, ó-ó
Mert érzem, hogy itt leszel velem
Ma örülök is, hogy élek, ó-ó
És várom, hogy este hét legyen

És délelőtt az utcán egy srác utánam szólt
Jaj, bocsásson meg nekem, de már láttam valahol
És azt is mondta még, hogy csodálatos vagyok
Persze válasz nélkül hagytam, de nem hazudhatok

Ma végre jó a kedvem...

Azt mondták rám, hogy szomorú vagyok
Igen, mert egyedül voltam, és ez nem vidám dolog
De este érkezel, és bár fáradt leszel
Mégis ezt az éjszakát velem ébren töltöd el

Ma végre jó a kedvem...


ÉSZAKI FÉNY (Koncz Zs.)

Mondd, merre induljon el ki háborút nem visel
Aki itt a földön még békét remél
Mondd, merre forduljon az, kinek rég nem vigasz
Hogy a győzelemhez kell a szenvedés

   Messze fönt északon, hol hűvös minden indulat
   Világ zajától távol, csendes völgy ölén
   Talán ott várnak szép napok; szelíd, megértő hajnalok
   És bánatom feloldja majd az északi fény

Mondd, hova bújhatna el, kit már a harc nem érdekel
Menedéket mondd, a lélek hol talál
Mondd, mit tegyen ki védtelen, békét keres, fegyvertelen
És látja már hogy minden csillag rosszul áll

   Messze fönt északon...

   Nagyon távol, fent északon
   Reám vár még a csillagom
   És ha éjjel meglátom én
   Mindig újra elvarázsol az északi fény

Mondd, mért hagytuk, hogy így legyen, miért nem győz az értelem
A jó szándék társat miért nem talál
Hidd el, hogy nem könnyen teszem, és mindig visszahúz szívem
De néha úgy érzem, hogy el kell menni már

   Messze fönt északon...

   Nagyon távol, fent északon...

   Valahol távol, fent északon
   Tudom, hogy rám vár a csillagom
   Valahol távol üzen felém
   És új hajnalt hoz el az északi fény